A csend hangjai

Szerintem nagyon jól venné a magyar közvélemény, ha végre-valahára megszólalna a médiumokban maga Jegesy András köz- és váltóügyvéd, Lamperth Mónika belügyminiszterünk regisztrált férje. Tudniillik kapott néhány megválaszolásra váró kérdést az eltelt időszakban, amire ő taktikusan hallgatott, mint hal a szatyorban.
Valószínűleg tőle független okok gátolják az ügyvéd urat, hogy feleletet adjon, mi is van itt végeredményben azzal a sok mindennel, amivel őt most itt megvádolták. Ha én rendben vagyok, már szaladok is a megfelelő helyreigazításért (főleg, ha ügyvéd vagyok), ha viszont nem szaladok, akkor bizony elgondolkodtatom az engem vizslató közvéleményt.
Jó Jegesy doktor egyelőre beleburkolózott a hallgatás köpönyegébe. Talán még Bécsbe is kitelepszik egy időre, ahogyan a legendás elődök, Kulcsár Attila, Princz Gábor, jóval előbb a néptribunos Kun Béla. (Utóbbi később Moszkvába helyezte szálláshelyét, ott is végezte.)
Szóval szívesen vennénk, doktor úr, ha végre beszédet intézne az információra éhes nemzethez, mi volt itt ezzel az egész izével… Hogy milyen csalás meg milyen milliók keringenek az ön neve körül…
Ahogyan tudjuk, a dolgok agyonhallgatása szocialista módszer. Csak hát amikor azt kitalálták, még egypártrendszer volt, az egyetlen Szabad Nép formálta az agyzsugort – most viszont a túloldalról is kérdeznek, magyarázatot várnak innen meg onnan, vagyis zsákutcába tetszik szaladni ezzel a hirtelen jött süketséggel.
Vagy válasz, vagy hallókészülék, ügyvéd úr. Belügyminiszter feleség ide már kevés (neki is megvan a maga baja).
Öné a szó, ügyvéd úr.