A Kulibank fekete napjai

A tízmilliárd forintnyi sikkasztással gyanúsított Kulcsár Attila, a K&H Equities befektetési tanácsadója valutanepperből lett a politikai és gazdasági elit bizalmát élvező csúcsmenedzser. Ehhez még az érettségi vizsgát sem követelték meg tőle megbízói. Pályafutását Nagykanizsán kezdte, ahol a kilencvenes évek közepén számos vállalkozót, kisbefektetőt károsított meg. Eddigi információink szerint a Kulcsár által Nagykanizsán szervezett pénzfialtatás és a K&H brókercégénél alkalmazott befektetési szisztéma kísértetiesen egybevág.

A K&H-nak kulcsfontosságú szerepe volt a Pannonplast részvényeivel elkövetett tranzakcióban, amelyet a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete határozatban marasztalt el, és amely ügyet Szász Károly, a szervezet vezetője brutális megveretése indokának nevezett. Kulcsár Attila az eddigi információk szerint kulcsszerepet játszhatott az úgynevezett brókergate-ügyben.

Kulcsár Attilát csak Kulinak becézték a nagykanizsaiak, s annak idején sokan megbíztak benne szülővárosában. Végül több mint száz befektető pénzével együtt menekült el Kanadába 1997 tavaszán, néhány hónapos külföldi tartózkodása után pedig a K&H alkalmazottja lett. Nem szívesen mesélnek üzelmeiről azok sem, akiket tönkretett, megkárosított Nagykanizsán és környékén. Akik mégis ráálltak, hogy elmondják, miként is kezdődött különös karrierje, ragaszkodtak inkognitójukhoz, mert félnek Kulcsár bosszújától. Mint mondják, ugyanaz történt velük kicsiben, mint ami a K&H brókercégének befektetőivel nagyban. Csak nekik nem futár hozta az extraprofitot, mint a brókercég kiemelt VIP-ügyfeleinek. Ma sem értik, miért nem lépett fel Kulcsár üzelmei ellen idejében a hatóság, miközben az egyik vállalkozót felfüggesztett börtönre ítélték a kölcsönügyletek miatt.

Ahogy mesélik, Kulcsár Attilát kétkezi munkás szülei három testvérével együtt szegénységben, de tisztességben nevelték fel. A fiatalember a nyolc általános befejezése után az ipari iskolába iratkozott be, de egy év után onnan is kimaradt. Építőipari segédmunkásként kezdett dolgozni. Karrierje a kilencvenes évek elején indult, amikor a határ közeli városba a polgárháború sújtotta Jugoszláviából özönleni kezdtek a bevásárló turisták, s a magyarok is mentek odaátra szeszes italért, benzinért. Ez az időszak volt a valutázók aranykora. Kulcsár Attila is ráérzett az idők szelére, és végleg eldobta a malteroskanalat. Nap mint nap a Dél-Zala Áruház előtt seftelt, egy legális pénzváltó tőkéjét forgatta feketén. Egy idő után elkezdett saját zsebre dolgozni. A helyiek úgy mesélik: kezdetben barátainak, ismerőseinek pénzét is fialtatta szívességből, ezért aztán egyre többen bíztak benne. Működését később legalizálta: pénzváltó céget alapított 1995-ben. A Classic–DM Bt.-nek nemcsak Nagykanizsán volt standja, az egész tópartot behálózó láncolatot akartak létrehozni. – Kuli legalább is erről mesélt – állítják a károsultak. A nagy üzlethez azonban nagy pénz kell. Így történhetett meg, hogy az akkor húszas éveinek elején járó, iskolázatlan fiatalember 6-8 köztiszteletben álló helyi vállalkozót meg tudott győzni: nála lesz a legjobb helyen a tőkéjük. Kulcsár Attila havi 5-6-7 százalékos kamatot fizetett üzletfeleinek. Ez azt jelentette, hogy aki egymillió forinttal beszállt, minimum 50 ezer forintot tehetett zsebre minden hónapban. A Horn-éra viszonyai közt ez igen jó pénz volt. És Kulcsár rendesen fizetett. A vállalkozók pedig először rokonaikat, majd barátaikat, végül ismerőseiket vonták be a bomba üzletbe. Akadt olyan vállalkozó, aki mögött több mint száz kisbefektető állt, csaknem száztízmillió forinttal. Kulcsár nem volt hajlandó szóba állni velük, csak a vállalkozókkal tárgyalt. Ők a kisbefektetőkkel kölcsönszerződést kötöttek a saját nevükre, a befektetendő pénzt elvitték Kulcsárnak, akivel szintén kölcsönszerződést kötöttek az összegről. A havi kamatot Kulcsár nekik fizette, és ők továbbították a kisbefektetőknek. A jogi és erkölcsi felelősség kizárólag őket terhelte. Egész Kanizsa lázba jött a nagy üzlettől, szegények és gazdagok egyaránt hordták pénzüket az extraprofitért a Kulibankba – ahogy a helyiek Kulcsár vállalkozását nevezték. Vagy kétszázan kapcsolódtak be a láncba. Volt olyan háromgyermekes család (a szülők tartósan munkanélküliek), amelyik a panellakását adta el, hogy be tudjon szállni a nagy bizniszbe. Azóta is albérletben nyomorognak. De volt olyan vállalkozó is, aki egymaga száznegyvenmillió forintot adott, hogy Kulcsár megforgassa. Akkor fogott gyanút, amikor egyszer nem érkezett meg számlájára a Kulcsár által megígért pénz. Olyan üzleti viszonyban volt a fiatal „pénzügyi zsenivel”, hogy le tudott csapni a maradék pénzre – ez mintegy százmillió forint volt –, és ezzel aztán össze is omlott a Kulibank.

Akkor már a dúsgazdag aranyifjak életét élte az egykori kőműves-segédmunkás. Szüleit és három testvérét is bőkezűen támogatta, a család a tízemeletes panelházból – ahol Kulcsár Attila is felnőtt – pompás, új házba költözhetett Kanizsa zöldövezetében. Nemcsak ő, de testvérei is luxuskocsikkal közlekedtek, barátait rendszeresen ibizai villájában látta vendégül, nagyon népszerű volt a fiatalok körében – mesélik a helyiek. Úgy mondják, a Kulibank tőkéjét rendszeresen Budapestre hordta megforgatni, valószínűleg ekkor alapozta meg azt a társadalmi, gazdasági kapcsolatrendszert, amely végül az üzletág vezetői székbe segítette a K&H-nál.

A Kulibank 1996 végén bukott meg, ám ekkorra már Kulcsár Attila üzletileg több lábon állt. A pénzváltó cég mellett a Dukát 96 Kft. tagjaként beszállt egy zálogház üzemeltetésébe Nagykanizsán, amiről 1997 elején derült ki, hogy illegális, nincsenek meg a pénzügyi engedélyek, ezért bezáratta a hatóság. Ráadásul fegyverügyletbe is belekeveredett a helyiek szerint. A botrányról annak idején a Zalai Hírlap is tudósított. Kulcsárt három napig faggatták a rendőrségen, mindkét ügyben nyomozás indult ellene – mesélik a károsultak.

Ekkor már a Kulibank nem fizette a részvényeseit. A befűzött vállalkozók kutyaszorítóba kerültek, ameddig tartalékaikból bírták, előteremtették az általuk toborzott kisbefektetők pénze után járó kamatot. Kulcsár Attila és ügyvédje azzal a mesével nyugtatgatták őket, hogy csak átmeneti zavarról van szó, a rendőrség a zálogház bedőlése miatt lefoglalta Kulcsár pénzét, ezért nem tud fizetni. De vissza fogja kapni, addig is áthidaló segítségre van szükség, különben tényleg baj lesz. Így hát voltak, akik újabb milliókkal szálltak be az üzletbe, hogy befektetésüket valaha viszontlássák. Ám Kulcsár Attila 1997 tavaszán köddé vált. Mielőtt lelépett, még 10-15 millió forintot szedett össze pénzváltóktól, balekoktól. A vállalkozók hosszas nyomozás után derítették ki, hogy Kanadába menekült barátjával. Jó néhány hónap elteltével Budapesten bukkant fel, ám továbbra is bujkált üzletfelei elől. A K&H Bank közleménye szerint ez évben lett Kuli a munkatársuk. Mint írják: „tiszta erkölcsi bizonyítvánnyal.” Efelől nem is lehet kétségünk, mivel az illegális zálogház ügyében – a kanizsaiak tudomása szerint – csak 1999-ben ítélték el jogerősen, többek között jogosulatlan pénzintézeti tevékenység miatt. Egyébként egy másik ügyben is pénzbüntetésre ítélték. 2002-ben is megkapta a dokumentumot a Belügyminisztériumtól, mert jogi értelemben nem volt priusza.

Ám elgondolkodtató, vajon mivel tudta a bank menedzsmentjét meggyőzni különleges rátermettségéről, szakmai jártasságáról? Az ipari iskolai ellenőrző könyve – ha még megvolt – legfeljebb egy építőipari cégnél jelenthetett volna bizalomkeltő referenciát, Kulcsár Attila pedig más iskolai végzettséggel nem rendelkezett.
Miközben sikeresen megtette az első lépéseket az üzletág vezetői széke felé, a felültetett nagykanizsai vállalkozók közül sokan már nem tudták fizetni a kisbefektetőknek a kamatot, kifogytak tartalékaik, eladogatták minden értéküket. Ezért az egyik kisbefektető (később még két személy) feljelentést tett a rendőrségen. Azért csak ennyien fordultak a hatósághoz, mert az egész hálózat elsősorban rokoni, baráti kapcsolatokon alapult. A megyei rendőrség gazdaságvédelmi osztálya fel is göngyölítette az ügyet, képbe került Kulcsár Attila is, ám haja szála sem görbült ebben az ügyben. A károsultak elmondása szerint a rendőrség azt hajtogatta: valamelyik vállalkozó tegyen Kulcsár ellen feljelentést, másképp nem léphetnek. Átrázott kliensei azonban akkor már rettegtek tőle, mivel úgy tudták, a hírhedt Száva család védi, meg hogy az illegális valutaváltással foglalkozó arabok bankárja Budapesten… De Kulcsár ígért is: ha nyugton maradnak, fizet… Ők meg hallgattak. A teljes egzisztenciális csődből sokuknak csak az jelenthetett kiutat, ha Kulcsár legalább valamennyit fizet – mesélik a károsultak. Lassanként tárgyalásokat is kezdett a vállalkozókkal, és 2000-től némi pénzt is csorgatott néhányuknak. A befektetett tőke legfeljebb 30-40 százalékát volt hajlandó visszafizetni, de azt is csak egy hivatalos okmány aláírása ellenében, amiben az érintettek egyszer s mindenkorra mindenféle követelésükről lemondanak vele szemben. A vállalkozók habozás nélkül aláírták a papírt. Ezzel végleg megszűnt a jogorvoslat lehetősége.

Kulcsár Attila ismét köddé vált, ám most nagyságrendekkel nagyobb „űrt” hagyott maga után. A Magyar Hírlap közölte: a K&H Bank a sikkasztási botrány kirobbanását követően megkezdte a tárgyalásokat a károsultakkal, akiknek – Kulcsár rutinos közreműködésével – extraprofitért forgatta tőkéjét a brókercég. Információik szerint a bank azt szeretné: az ügyfelek mondjanak le a nyereségről, és visszakapják tőkéjüket…