A miniszter félreért

Újabb fordulatot vett az Oktatási Minisztérium Sulinet expressz programja: a tárca szerdán kiadott nyilatkozatának értelmében ugyanis kijelenthetjük, hogy a honi számítástechnikai piacon mindenki gyanús.
A Sulinet a legolcsóbb – állítják az Oktatási Minisztérium (OM) illetékesei, hozzátéve, hogy aki a kedvezményes számítógép-vásárlásra jogosító programénál alacsonyabb árakkal jelentkezik, minimum a szürke gazdaság szekértolója. A kereskedők természetesen árnyaltabbnak látják a helyzetet, véleményük szerint a Sulinet programnak igenis vannak olyan elemei, amelyek miatt a konstrukción belüli és kívüli személyi számítógépek, és egyéb eszközök, alkatrészek árai között különbség alakulhat ki.
A minisztériummal szerződést kötött kiskereskedő korábban a következőket nyilatkozta: „A mi cégünk több termékből is jelentős forgalmat bonyolít, így ezekhez az alkatrészekhez a nagykereskedelmihez közeli áron juthatunk hozzá. Ugyanez az alkatrész a Sulineten belül a nagykereskedőtől nem közvetlenül hozzánk, hanem egy, a konfigurációkat összeállító gyártóhoz érkezik, tehát máris bekerül a rendszerbe egy plusz árrés. A gyártó ezek után a kész gépet továbbadja a pályázaton nyertes valamelyik konzorciumnak, s egyúttal értelemszerűen ráteszi az árra a saját árrését. A nyertes konzorcium pedig egy újabb árrést érvényesítve leszállítja nekünk a pc-t, amire aztán mi is ráteszszük az Oktatási Minisztérium által meghatározott hasznunkat. Nos, ilyen egyszerűen válik drágábbá egy sulinetes számítógép. És szó nincs feketegazdaságról.”
A meglehetősen logikusnak tűnő érvelés azonban süket fülekre talált, mert az OM július 9-én kemény hangvételű közleményt adott ki a számítástechnikai kiskereskedők kettős árrendszeréről.
A Sulinet program járulékos haszna, hogy az informatikai piacon is teret nyert szürkegazdaság kifehéredik, hiszen hiába árulnak bizonyos cégek a sulinetes termékeknél néhány százalékkal olcsóbban, az adókedvezmény nagyságával biztosan nem tudják lejjebb szállítani áraikat. A Sulinet expressz leszorítja az árakat, erősíti a legális piacot és adóbevétel-többletet jelent a költségvetésnek – foglal állást a tárca a feketegazdaság elleni küzdelemben. És az OM szakértői a végfelhasználóknál is csupa pozitív fejleményt észlelnek, mint írják, a Sulinet expressz programban nagyon kedvező árú számítógépek szerepelnek. Ha az árakból levonjuk a 60 ezer forintos adókedvezményt, akkor kiderül, hogy néhány tízezer forintért komplett, korszerű számítógépet vihet haza a vásárló. A vásárlóknak a Sulinet expressz program mindenképpen jó. Ha igénybe veszi az adókedvezményt, azért. Ha nem veszi igénybe, akkor meg azért, mert a program által indukált verseny általában is leszorítja a piaci árakat.
Az érvelés egyetlen szépséghibája, hogy kizárólag az árak állami dotációjára alapul, vagyis természetesnek tekinti, hogy egyes konfigurációknak és eszközöknek a Sulineten belül valóban magasabb az alapára. Márpedig így a vásárlók érdeke sérül, hiszen ha egy olcsóbb, nem sulinetes gép vásárlásakor érvényesíthetnék a hatvanezer forintos adójóváírást, akkor a pénztárcájukban is több maradhatna.
Az OM nyilatkozata azonban nem éri be az előnyök felsorolásával, hanem végül ítéletet is alkot. Miképpen lehet ennek ellenére a sulinetes gépeknél olcsóbban értékesíteni ugyanazon alkatrészeket és számítógépeket? – olvasható a kérdés, majd a válasz is: Egyértelmű, hogy a szürke- és feketecsatornákon, vagy nem reális piaci áron az országba érkező számítástechnikai eszközök árelőnynyel indulhatnak a hazai piaci versenyben, hiszen a járulékos közterhek megfizetésének esetleges kikerülésével vagy az irreálisan alacsony behozatali árak miatt versenytársaiknál olcsóbban tudják termékeiket kínálni. A piaci versenyben a legális csatornákon az országba kerülő termékek esetén minimális árkülönbségek lehetnek, de ezek a legtöbb esetben – éppen a versenyhelyzet miatt – általában az öt százalékot sem érik el.
Csakhogy a piaci verseny emlegetése is sántít, mivel épp a Sulinet agyonbonyolított rendszere teszi lehetetlenné a valóságos versenyt. A Sulinet először is nem kezeli rugalmasan az árakat, ezért a cégek rátartást hagynak az áraknál, hogy így biztosítsák magukat a forint árfolyamkockázataival szemben. Másodszor az OM néhány nagykereskedőhöz csoportosítja a cégeket. Egy kiskereskedőnek tehát hiába van bejáratott legális beszerzési helye, ahol esetenként a nagykereskedelmihez közeli áron tud vásárolni, mert a programon belül kizárólag a kijelölt konzorciumokkal üzletelhet. Harmadszor a lassú modellváltás miatt a szokásosnál nagyobb készleteket kell a cégeknek felhalmozniuk, s ez további, a vásárlókra terhelendő költséget okoz. A nagyobb készletek miatt nem tudják követni a piaci árváltozásokat – ami a számítástechnikában szinte majd minden esetben csökkenést jelent –, ezért a sulinetes termékek relatíve folyamatosan drágulnak a piaci árakhoz képest.
Rövid keresgélés után egyébként azt is kijelenthetjük, hogy a sulinetes termékek OM által emlegetett, legföljebb ötszázalékos árkülönbsége sem állja meg a helyét. Két konzorcium terméklistáját összehasonlítva azt láthatjuk, hogy például a HP PhotoSmart 850 fényképezőgép ára között huszonegy százalékos az eltérés. Ha komolyan vesszük az OM közleményében foglaltakat, akkor kijelenthetjük, hogy a Sulinet expressz egyik hivatalos nagykereskedelmi partnere csaló. De – hogy ne csak egy példa álljon itt – érdemes megemlíteni az Acer TravelMateC102T Tablet PC-t amelynél tizenkilenc, vagy a HP LaserJet 1005w nyomtatót, amelynél tizenhét százaléknyi az árkülönbség.
Az OM-nek tehát igaza van, mert a magyar számítástechnikai piacon valóban versenyhelyzet van. De csak azért, mert a kereskedők az oktatási tárca versenyellenes intézkedéseinek és Magyar Bálint oktatási miniszter fenyegetőzéseinek dacára hagyják érvényesülni a piaci folyamatokat.