A romlás vagy épülés világa?

Egyes felmérések szerint ma Magyarországon 1-1,2 millió alkoholbeteg és százezer rendszeres drogfogyasztó van, számuk fokozatosan nő. Más felmérések azt mutatják, hogy a fiatal párok egymással töltött beszélgetéseinek az ideje nem éri el a napi tíz percet. Ezen megdöbbentő jelenségek kialakulási okai nagyon szerteágazóak. Azonban a két kiragadott példa is jól tükrözi azt a hazánkban is előállt helyzetet, miszerint a magyar társadalmi intézmények nem képesek hatékonyan kezelni a közösségi együttélésből fakadó régi és új társadalmi problémákat. Ahhoz, hogy megszüntessük ezt a súlyos rendellenességet, fő célkitűzésként a szocializmus, majd a napjainkban egekig magasztalt globalizáció és az erőtlen társadalompolitika következtében szétbomlott családok és a helyi közösségek megerősítésén, mi több, újraépítésén és összekovácsolásán kellene munkálkodnunk. Hiszen az egészséges társadalmak legfőképp az életerős helyi közösségeken és családokon alapulnak, amelyek gondoskodnak, ha szükséges, vigyáznak a tagjaikra és amelyek egyfajta kötelékül is szolgálnak az emberek és a föld azon darabja között, amely a lakóhelyükül szolgál.
Ezzel szemben erős aggodalomra ad okot, hogy a jelenlegi kormány a fenti prioritásokat semmibe véve a dicsérendő, ám fedezet nélküli közalkalmazotti béremelések által lehetetlen helyzetbe hozta az önkormányzatokat, csökkentette a kedvezményes lakáshitelek összegét, háttérbe szorította a családi adókedvezményeket stb. Amivel a helyi közösségeket és a családokat rendkívüli mértékben sújtotta. A fő probléma azonban az, hogy a Medgyessy-kormány – sok más szférához hasonlóan – ezen a nagyon összetett és érzékeny területen is a megoldást és az igazi áttörést a varázspálcaként emlegetett EU-csatlakozástól várja. Ezzel a magatartásával a kormány ismét csak arról tesz tanúbizonyságot, hogy nem képes felmérni e jelenségek igazi súlyát.
A helyi közösségek pozitív társadalom-, sőt gazdaságformáló erejét jól mutatja a Robert Putman, a Harward Egyetem profeszszora által készített tanulmány. Olaszországban 1970-ben 18 regionális önkormányzatot hoztak létre. Látszólag mind ugyanolyanok voltak, azonban az új önkormányza-tok közül egyesek tehetetlenek, fásultak és korruptak, míg mások lendületesek és eredményesek voltak.
Ez utóbbiak segítették a helyi vállalkozásokat, beruházásokat, élen jártak a környezetvédelmi előírások kidolgozásában, továbbképző központokat létesítettek, fejlesztették a családtámogatási rendszert stb. A professzor egy jelzőszámcsoportot talált, ami elkülönítette a fejlett önkormányzatokkal rendelkező és a rendellenes működésű társadalmakat, amelyek kóros viselkedésformák (drogfogyasztás, erőszak, öngyilkosság, környezetszennyezés) kialakulásának melegágyai voltak. E jelzőszámok az előbbi helyeken egy dinamikus, aktív civil társadalom meglétét mutatták ki.
A mutatók a következők voltak: szavazók aktivitása, napila-pok olvasottsága, kórusokban, a helyi irodalom, sport- és Lions-klubokban való tevékeny részvétel. Ahhoz, hogy hazánkban is hasonló, sőt ezt meghaladó szociális tőke alakulhasson ki, gyökeres szemléletváltozásra lenne szükség.
Talán a legfontosabb az lenne, hogy az emberek ismét fokozzák a helyi közéletben betöltött aktivitásukat, és újra saját kezükbe vegyék a helyi irányítást azáltal, hogy nagyobb hatalmat és autonómiát biztosítanának a számukra, mivel a helyi lakosság ismeri és érti legjobban az ott élők problémáit. Ezzel talán elkerülhetővé válnának az olyan szituációk, hogy egy virtuális párt által támogatott polgármester vezesse Magyarország fővárosát, aki azzal sem tiszteli az általa vezetett várost, hogy azt lakóhelyül tünteti ki.
Nagy szükség lenne arra is, hogy a központi hatalom is valamiféle gátat szabjon (és ne a támogatásával tüntesse ki) azon írott és elektronikus médiumok műsorpolitikáinak, amelyek az általuk közvetített filmek, műsorok és reklámok által azt a látszatot keltik, hogy az élet egyetlen értelme az önzés, az önmegvalósítás és az élvezetek hajszolása. Észre kellene vétetni az emberekkel és főleg a fiatalokkal, hogy e reklámok és filmek egyetlen célja a standard és uniformizált igények létrehozása. Ami által felszámolhatják az eredeti közösségi és nemzeti kulturális értékek, kötődések és különbözőségek meglétét azzal, hogy a helyükre a saját, a fogyasztói kultúra által diktált egyenértékeket ültetik. E folyamatok nagyban hozzájárulnak a társadalom és a családok széthullásához és a jelen lévő nagyfokú értékválsághoz. Másrészt nagymértékben csökkentik az emberi kreativitást és azon képességeket, amelyek lehetővé teszik a társadalom és a kultúra építő megújítását.
Igen érdekes következtetések vonhatók le e jelenségek és Arnold Toynbee angol történész és filozófus megállapítása között, miszerint a hanyatló civilizációkat következetesen a szabványosító és uniformizáló irányultság jellemzi. Azonban a számtalan negatív társadalmi folyamat ellenére szép számmal fellelhetők előremutató elképzelések is.
Így mindenképpen említésre méltó hazánkban a polgári körök szervezésének megindítása. Ami sokak véleménye szerint az utóbbi időben Magyarországon a legjelentősebb olyan országos szintű kezdeményezés, ami lehetőséget adhat az egyre jobban elmagányosodó társadalmunkban a helyi közösségek, baráti körök újbóli összekovácsolására. Ami semmiképpen sem lebecsülendő. Sajnálatos, hogy néhány, paranoiában szenvedő közéleti szereplőnek a polgári körökről és azok szervezéséről valami egészen más, a történelem legsötétebb korszakaiban jelenlévő dolgok jutnak az eszébe.
Érdekességként azonban megemlítendő az is, hogy a minap New Yorkban, a globalizáció fellegvárában betiltották az oktatási intézményekben az agyonreklámozott, alacsony tápértékkel, ám annál nagyobb cukortartalommal rendelkező szénsavas üdítőitalok, édességek, chipsek árusítását, mivel e termékek fogyasztása következtében a gyerekek körében is elképesztő méreteket öltött az elhízás.
Összességében elmondható, hogy a sajnos hazánkban is jelenlévő társadalmi rendellenességek felszámolásához gyors és hatékony cselekedetekre lenne szükség. Ahhoz, hogy helyi szinten átütő sikereket lehessen elérni, szükség lenne a kormányzat radikális szemléletváltására és az értékpusztító globális vállalatokkal szembeni határozott fellépésére is. Ehhez azonban elengedhetetlen lenne az is, hogy a kormány tagjai is megértsék: mindenkinek sokkal inkább szüksége van a négyévente szavazógépként működő, önállótlan tömegtársadalom helyett tudatos és aktív közösségek működésére.
Azt is be kellene látni, hogy azért választják egyre többen a mámor és a lebegés világát, mert a közösségi kötődések, a szeretet és lojalitás hiánya miatt a valódi kiüresedett világban már nem képesek megtalálni életük igazi értelmét.