A tőzsde nem politizál?

Szabadság miatt az érdekvédelem szünetel címmel a Magyar Nemzet tegnapi számában közöltük a Jaksity Györggyel készült interjú első részét. Abban a K&H-ügy kapcsán munkatársunk többek között arról kérdezte a Budapesti Értéktőzsde (BÉT) elnökét, a Befektetési Szolgáltatók Szövetségének (BSZSZ) elnökségi tagját, hogy nem volt-e túl nagy ár a tőzsde rt.-vé alakításáért lemondani a korábban gyakorolt tagi ellenőrzésekről, valamint arról, hogy a BSZSZ mit tehet a brókerbotrány után a szakma tisztaságának megőrzéséért. A beszélgetés félidejénél – Jaksity György kívánsága szerint – visszatértünk a Budapesti Értéktőzsdéhez. Az interjú második része ezt tartalmazza.

A pesti tőzsde a korábbi, deklaráltan politikailag neutrális pozíciójából elmozdult. Az ön elnöki működése során minden korábbinál nagyobb mértékben együttműködik a BÉT a kormánnyal.
– Majdnem igaz a megállapítás, csak fordított szórenddel: minden korábbinál inkább hajlandó volt a kormány együttműködni a BÉT-tel. Ha visszatekintünk az eltelt tizenhárom évre, Szász János személyét leszámítva, én vagyok a legapolitikusabb elnök, tekintve, hogy soha semmilyen formában, semmilyen politikai erőhöz sem tagként, sem tanácsadóként, sem barátként nem kötődtem. Az összes többi elnöknél a politikai szimpátia jelei – többé-kevésbé – megmutatkoztak. A tőzsde ugyanakkor – függetlenül attól, hogy ki az elnöke – nem politizál. Minden elnöke, legalábbis az én legjobb emlékeim szerint, apolitikus volt, függetlenül a személyes szimpátiáitól. Miért? Mert a tőzsde irányítása nem politikai, hanem gazdasági tevékenység. Nem pártközpontokkal, hanem gazdasági központokkal állunk kapcsolatban, hiszen a világ pénzügyi vérkeringésébe kapcsoltuk be az előző tizenhárom évben a tőzsdét. Egyébként pedig mindig nagyon örülünk annak, ha értő fülekre találnak a gondolataink kormányzati, politikai berkekben. Egyrészt a jogszabályalkotásban való részvételük miatt, másrészt a gazdaságpolitikának a tőzsdére visszaható volta miatt szívesen segítünk vagy kérünk segítséget, a szó piaci értelmében, tehát piaci eszközök megmozgatásával.
– Korábban soha nem vált kampánytereppé a BÉT, de az előző egy évben ez legalább két esetben előfordult. Tavaly nyáron, mindjárt az MSZP–SZDSZ-kormány megalakulása után, a nehezen indokolható, nyári időszakra tette a BÉT a road show-ját, kifejezetten László Csaba pénzügyminiszter programjához igazítva. Azért, hogy bemutatkozási lehetőséget teremtsen az új pénzügyminiszternek, aki ebből az alkalomból találkozhatott a brit pénzügyminiszterrel.
– A pénzügyminiszter saját maga szervezi a programjait, nem mi szerveztük a találkozóját sem az angol pénzügyminiszterrel, sem másokkal. Két jelentős esemény miatt időzítettük június második felére ezt a találkozót. Egyrészt: tizenkét év után a Budapesti Értéktőzsde részvénytársasággá alakult. Felállt az új menedzsment, s ez az új menedzsment meghirdette a tőzsde új stratégiáját. Mivel ilyen átalakulás egy tőzsde életében csak egyszer fordul elő, elég jelentősnek nevezhető ahhoz, hogy néhány hónappal korábban szervezzük meg a road show-t. A másik legalább ennyire jelentős, bár négyévente történik: Magyarországon választások voltak és új kormány, új gazdaságpolitika, s – már a választási küzdelemben is hallhatóan – új tőkepiaci szabályozási elképzelések láttak napvilágot. Ezek nagyon szimpatikusak voltak a tőkepiaci szereplőknek. Ezért úgy gondoltuk, hogy a két esemény fontossága miatt nem várjuk meg az egyébként semmilyen jelentőséggel nem bíró őszi hónapokat. Az ősz egyébként sem egy dedikált road show időszak, tekintve, hogy az idén például januárban látogattunk el Londonba. Nincs ennek semmiféle politikai jelentősége. Mi akkor tudunk érdeklődést kelteni, ha a befektetőket nemcsak a tőzsde, hanem a tágabb közeg is érdekli.
– A másik kampányízű eseményre a közelmúltban került sor, amikor a havonta megrendezett jelképes, kereskedést elindító csengetésre Medgyessy Péter miniszterelnököt látta vendégül a tőzsde. A miniszterelnök a fotósok és az újságírók előtt csengetett, fogadta a tőzsdeelnök köszöntését, mondott egy rövid beszédet, és távozott. A korábbi, hasonló rendezvényektől eltérően ezúttal az újságírók nem kérdezhettek, nem alakulhatott ki párbeszéd a tőzsdéről és a tőkepiacról.
– Ennek az eseménynek a jelentőségét abban látom, hogy az előző tizenhárom évben összesen két alkalommal látogatott a tőzsdére magyar miniszterelnök. Most, amikor a második ilyen látogatás megtörtént, éppen azzal a kihívással küszködünk, hogy a Budapesti Értéktőzsdét, a magyar tőkepiacot arra a helyre tegyük, ahol minden más országban van. Ez magasabban van, mint jelenleg a magyar gazdaságban és a magyar társadalomban. Ha úgy tetszik, azt a szolgálatot teljesítette a miniszterelnök, amiért megválasztották: szolgálja ezt az országot, és olyan rendezvényeken vegyen részt, olyan döntéseket hozzon, amelyek révén az ország minden elemének – beleértve a tőkepiacot is – a javát szolgálja. Azt, hogy ennek számára van-e politikai nyeresége, nem tudom, de ha van, az nem zavar. Ez olyan, mint az üzlet. Az a jó üzlet, amelyben mindkét fél azokat a célokat éri el, amelyeket meg akart valósítani. Nekem az a fontos, hogy a Budapesti Értéktőzsde és a tőkepiac fejlődjön, ezért fontos, ha a kormány ezt komolyan veszi, és azzal is kifejezi, hogy a miniszterelnök megjelenik a tőzsdén. Ha ez az ő megítélését javítja, az nekünk duplán jó, függetlenül attól, hogy ebben mindig aktuális politika is van, de ez nem a mi ügyünk. A másik, hogy aktualitása van az ott elmondottaknak. A pénzügyi egyensúly romlása, az alacsony megtakarítási hányad és annak meghatározóan rövid távú horizontja, a meglehetősen ósdi megtakarítási struktúra – amelynek megváltoztatásáért a tőzsde is igyekszik tenni – a mai magyar gazdaság legnagyobb problémája. Mert egyébként a magyar gazdaság egészséges, jó irányba megy, csak éppen strukturális problémák növekednek benne. Ha e tekintetben változást tudunk elérni, a hosszú távú gondolkodás és megtakarítások irányába tudunk elmozdulni, az jó a magyar társadalomnak, jó a tőzsdének, de jó a kormánynak is. Tehát mindenki ad és kap. Annak, hogy a miniszterelnök nem válaszolt a kérdésekre, és ez nem öltötte egy klasszikus sajtótájékoztató formáját, nagyon egyszerű oka volt. Ezt a lehetőséget kaptuk. Amikor időpontot egyeztettünk – ami nem volt könnyű –, akkor az volt a kérés, hogy ez alkalommal beszédére koncentrálhasson a miniszterelnök, az töltse ki az időt, és nem kíván kérdésekre válaszolni. Azt gondolom, ez egy méltányolható kérés, még mindig jobb, mintha azt a választ kaptuk volna, hogy „köszönjük szépen, a miniszterelnököt nem érdekli a tőzsde”.
– A kormány első időszakában tett intézkedéseivel láthatóan honorálta a tőzsde gesztusait: több, a tőkepiacot támogató jogszabály-módosítást vitt keresztül. A napokban megismert módosítási elképzelések az adórendszerre vonatkozóan viszont éppen ellenkezőek. Egy internetes tőzsdemagazin Leszámolás a befektetőkkel cím alatt ismertette a jövő évre tervezett megszorításokat. Vége a jó kapcsolatnak?
– A kérdés első felét illetően azt javaslom, maradjunk a tényeknél: a kormány megalakulása előtt meghirdetett egy programot. Ebben többek között szerepelt a tőkepiac fejlesztése, az adószabályokon, a tőkepiaci törvényen, illetve a tőkepiacot befolyásoló törvényeken, valamint a privatizáció folytatásának módján keresztül. A választások után mindezeket az ígéreteket végrehajtották. Én ezt szerencsés dolognak tartom, noha ez a politikában nem jellemző. Johnson elnök mondta, hogy egy politikus nem követhet el nagyobb hibát, mint ha a választási ígéreteit megvalósítja. Az előbb említett három programpont vonatkozásában az a szerencsés helyzet, hogy megvalósultak. Ha úgy tetszik, a gesztust nem a tőkepiac, nem az üzleti élet tette, hanem a kormány. Valójában nem gesztusról, hanem húsbavágóan komoly, a gazdaság részére pozitív döntésekről van szó. A gazdaságot, a piacot jó irányba befolyásoló kormányzattal – de minden más kormányzattal is – arra törekszik az üzleti élet, így a Budapesti Értéktőzsde is, hogy jó viszonyt ápoljon. A legkevésbé lenne elvárható, hogy csúnya dolgokat mondjunk arról a kormányról, amely jó döntéseket hozott, amelyek nemcsak a tőzsdét, hanem több millió magyar állampolgárt érintenek. A napokban bejelentett elképzelések… Nem értem. Ritkán fordul elő, hogy nem találom a megfelelő szavakat, de most ez történt. Talán az a legmegfelelőbb kifejezés, hogy nem értem! Tudniillik van egy célrendszer, hogy a megromlott pénzügyi egyensúlyt, az alacsony befektetési és beruházási hányadot milyen gazdaságpolitikai eszközökkel lehetne orvosolni. Pozitív célok fogalmazódtak meg: a költségvetésnek takarékoskodnia kell, az állampolgároknak is többet kell megtakarítaniuk, hiszen ez az egész gazdaság hosszú távú érdeke. Ehhez, ahol lehet, olyan gazdaságpolitikai eszközöket kell alkalmazni, amelyek ezt a célrendszert támogatják. Mind a hazai, mind a külföldi befektetéseket támogatni kell, és forrásokat kell rendelkezésre bocsátani. A célok vitathatatlanok. A közgazdaságtanban a trükk az, hogyan érünk el pozitív gazdaságpolitikai célokat. Azért mondom, hogy nem értem, amit az újságban olvasok, mert ezek nem azok az eszközök, amelyekkel a célokat meg lehet valósítani. De azt is olvastam, hogy egyelőre vita tárgyát képezik. Vita van a kormánykoalíción belül, nyilván vita van még a szakemberek között a tárcáknál, és nyilván vita lesz majd a parlamentben is. Reményeim szerint ha a következő napokban, hetekben, hónapokban kinyitom az újságot, akkor egyre inkább azt tudom majd mondani: „Na, már értem!”
– E folyamatban a tőzsde és személy szerint ön ugyanolyan aktív lesz, mint az utóbbi másfél évben, amikor a tőkepiac érdekeiért lobbiztak?
– Itt nem is annyira a tőkepiacról van szó, mert az adórendszer általánosan nem versenyképes volta, ami nemcsak 2003 júliusára igaz, hanem 1990-től folyamatosan fennálló probléma, hogy a magyar versenyképtelenség legfőbb okává egyre növekvő mértékben az adórendszer válik, nemcsak a tőkepiac lehet a vesztes, hanem az egész magyar gazdaság. Ha a közeljövőben nem tudunk valamit csinálni a személyi jövedelemadóval, az iparűzési adóval és más adóformákkal, akkor ez az ország évekig nem fog tudni kigyógyulni. Véleményem szerint azzal lehet legtöbbet javítani a vállalati szféra versenyképességén, ha olyan adórendszert működtetünk, amely a forrásokat nem viszi el a jelenlegi mértékben sem a munkáltatótól, sem a munkavállalótól, illetve ha arra ösztönözzük a – reményeim szerint magasabb mértékben megmaradó – források felhasználása során a munkaadót, hogy ezeket beruházásra költse – fejlesszen, termeljen, exportáljon –, illetve a munkavállalót, hogy növelje megtakarításait. Ez az, amin a magyar gazdaság növekedése alapul. Ami a lobbizást illeti: minden vitában aktívan részt veszünk, ahol lehetőséget kapunk, és ahol megkérdezik a véleményünket. Hogy ennek mik a megfelelő fórumai, azt nem tudom.