Esélyegyenlőség

Lévai Katalin tervet készített a minap az esélyegyenlőséggel kapcsolatban. Elképzelése szerint jövőre harmincmilliárd forintot kellene kipengetnie a magyar államnak az esélyegyenlőség biztosítása végett. Amennyiben megkapják az igényelt pénzt, azonmód megkezdenék a közintézmények akadálymentesítését, valamint a tízéves romafelzárkóztató programot.
Lévai Katalin beszédében hozzátette: maga is támogatja Medgyessy Péter miniszterelnök azon javaslatát, hogy készüljön kormányzati esélyegyenlőségi költségvetés. Ennek az lenne a lényege, hogy a különböző minisztériumoknál az esélyegyenlőségre fordítható pénzkeretet a tárcák között, az eddiginél jobban összehangolt esélyegyenlőségi programokra használnák fel.
Jól hangzik ez, kár hogy nincs értelme.
A munkahelyteremtés egy másik tárca hatásköre, de az önmagát sem képes összehangolni. Másrészt mit kezdjünk azokkal az individuumokkal, akik a tudományosan összeállított, humánumtól csöpögő programok ellenére sem akarnak az egyenlőség esélyével élni? Ők azok, akik akkor sem mennek be a hivatalokba, ha azok akadálymentesek lesznek. Ezen öntudatosan nincstelen tömeg kedvéért – sokan vannak – megteheti a miniszter asszony, hogy elvesz azoktól, akiknek még van valamilyük. Ezzel csökkenthetné az esélykülönbségeket, és egyben megfelelne az új kormányprogram követelményeinek is.