Európaiak egymás közt

Mióta világ a világ, Európa népei szerették egymáson köszörülni a nyelvüket. Lett légyen is a szomszédban vagy a kontinens távoli szegletében lakó a kiszemelt náció, az európaiak szellemes, mulatságos és nem egy esetben sértő fullánkjai mindig telibe találtak. Nincs ez másképp napjainkban sem.

A nyár egyik legnagyobb skandaluma, amikor is Stefano Stefani – azóta lemondott – olasz turisztikai államtitkár jócskán elvetve a sulykot „hipernacionalista szőkéknek” nevezte az Itáliában nyaraló németeket, egyebek között éppen erre világított rá. A kérdés azonban ezek után is adott: miként is vélekednek egymásról Európa népei? A botrány elültével a Die Zeit című német hetilap hosszas gyűjtés után egy részletes táblázatban próbálta felvázolni a lehetséges válaszokat.
Az eredmény meglehetősen vegyes, hiszen a vélemények tárháza a rosszindulatútól a szokásos kliséken át egészen a dicsérőig terjed. A sztereotípiák is igen gyakran megegyeznek: a németeket például a britek és a franciák is sörivókként aposztrofálták, a hollandok szerint pedig keleti szomszédaik csak azért nyernek a fociban, mert „malacuk van”. A németeknek leginkább a fantázia hiányát, az arroganciát és a szandállal kombinált fehér zoknis viseletet róják fel. A legtöbb dicséretet viszont éppen az olaszoktól kapják, akik szerint északi szomszédaik szorgalmasak, jó üzleti érzékkel bíró népek. Az olaszok bizonyítványa is meglehetősen vegyes. A németek szerint Itália népe felszabadult, hangos és melegszívű, a belgák szerint azonban pontatlanok és rémisztően rossz szervezők. Jellemzésükre a britek az elkoptatott európai viccek egyikét hozták fel: „Mi a világ legvékonyabb könyve? Az olasz háborús hősök története.” (Az európai változatok között szerepel még a Német viccek gyűjteménye és a Norvég „Ki kicsoda” is.) A briteket leginkább talán a belgák kedvelik: mint mondják, ők az egyedüli nép, amely ellen nincs kifogásuk. Az olaszok úgy vélik, hogy az angolok Európa képmutatói és a legrosszabb szakácsok, a spanyolok szerint pedig bárdolatlanok és agresszívek.
Az európai „egymásramutogatósdiban” persze a spanyolok is megkapják a magukét. Babonás pápisták – mondják a dánok; nagyszájúak és arrogánsak – így a hollandok. Az angolok szerint viszont az Ibériai-félszigeten találhatók a legjobb nyaralóhelyek egész Európában. A németek mindeközben úgy vélik: a spanyolok indulatosak, büszkék és komorak, a franciák ellenben azt vetik a szemükre, hogy „sikertelenül adják elő a macho szerepét”.
A franciáknak leginkább étkezési szokásaikat („békazabálók”) és állítólagos arroganciájukat emlegetik fel. Az olaszok azon sajnálkoznak, hogy a gallok ügyesen magukhoz ragadták a latin nyelvű országok vezetését, a britek azonban ősi riválisokként jellemzik a franciákat, „akik nélkül az a szép ország sokkal szebb lenne”. Az európaiak a dánokat sem kímélik: a belgák szerint az északi ország lakói unalmasak, az olaszok lakonikusan azonban csak „ismeretlen nemzetnek” titulálták őket. A hollandok ezzel szemben a kedves emberek, szép nők és a drága sörök országaként emlegették Dániát.
A sor a végtelenségig folytatható, azonban érdemes megnézni, hogy Európa népei miként vélekednek saját magukról? A dánok vidám, humoros népként jellemzik magukat, a németek szerint viszont ők maguk a „nem kedvelt nemzet” kategóriájába tartoznak. Az angolok úgy gondolják, humorosabbak és találékonyabbak, mint a világ többi része, a franciák pedig „örömteli erotikusként”, borbarátként és kultúrpatriótaként látják magukat. A hollandok a toleráns, liberális és felvilágosult jelzőket használták, az olaszok pedig úgy gondolják, hogy ők maguk ügyesek és kedveltek, de politikailag tehetségtelenek.
Ítéleteknek és előítéleteknek tehát se szeri, se száma Európában, arra azonban mindenki figyelmeztet: bár a fullánkos megjegyzéseket egy pillanatig sem szabad komolyan venni, tudni kell, hogy hol húzódik az a bizonyos határ. Mindamellett az európaiakról, állítólagos rossz és jó tulajdonságaikról már vicc is született a vén kontinensen. Eszerint a paradicsom az, ahol a rendőrök angolok, a szakácsok franciák, a szerelők németek, a szeretők olaszok, és az egészet a svájciak szervezik. A pokol ezzel szemben az, ahol a szakácsok angolok, a szerelők franciák, a szeretők svájciak, a rendőrök németek és az egészet az olaszok szervezik…