Fiúk a (pénz)bányából

Kulcsár Attila egyelőre nem tervezi hazajövetelét Bécsből. Valószínűleg jól érzi magát a császárvárosban, ahogyan annak idején nagynevű elődje, Princz Gábor is. Egyelőre csak sima üzeneteket kapunk a mérsékelten iskolázott bankembertől, lényegük körülbelül azonos: hazajöttét hátráltatja a média agresszív hozzáállása, a mesterségesen felkorbácsolt indulatok, azonkívül az itteni klíma.
Jól megy a magyarországi latroknak, direkt vonalakon küldözgethetnek üzenetet Bécsből, hogy nem érek rá, más dolgom van, meg különben is. Tépjetek sorszámot, fiúk! Szép emlékű Tocsik Márta sem mindig ért rá, ahogyan Kunos Péter sem.
Ábrázat kell az ilyesmihez, feleim! Meg mamlasz magyar hatóságok.
(Zárójelben jegyzem meg: a kézimunkáját az aluljáróban feketén áruló nagymamát már göngyölíti is fel a rendőri szerv azon nyomban, ahogyan téged is levesz a buszról a BKV-ellenőr.)
De ő Kulcsár Attila Bécsből. Vagy Princz.
Hol van most Bárándy miniszter igazságérzete, a vasprefektusként aposztrofált újsütetű rendőrfőkapitány jobbegyenese?
Ne fárasszuk egymást, ha nem muszáj! A dolgok mögött még nagyobb dolgok vannak, amelyekbe mi, karonülő, másodosztályú emberek még csak bele sem láthatunk. Előttünk elsuhanó állami milliárdok, kétesen csillogó VIP-listák, kacsintgató bankáremberek. A fiúk a bányából. A pénzbányából.
A tanulság itt az egészből nagyjából annyi, figyelnünk kell erősen a BKV-járatokon, azonkívül kézimunkát, fokhagymafonatot ne árusítsunk illegálisan aluljárókban, köztereken. Ezenkívül próbáljuk meg minél előbb elsajátítani a brókertrükköket, a Princz-módszereket. Figyeljük Kunost, Lupist, Kulcsárt.