Heves indulatok Pakisztán körül

A közelmúltban öngyilkos merénylőre erősített bomba robbant a pakisztáni beludzsisztáni Quettában egy síita mecsetben, megölve ötvenhárom és megsebesítve száztíz hívőt. A pakisztáni állam fennállása óta történt legnagyobb merénylet jól jelzi a térségben fortyogó indulatokat. Úgy látszik, a vallási színezetű, szektariánus terrorizmus áttevődött Pandzsáb államból és Karacsiból a korábban csendes, ám stratégiailag igen érzékeny Beludzsisztánba.

Beludzsizstánban található az ország leghatalmasabb beruházása: Gwadar jégmentes mélytengeri kikötőjének kiépítése kínai segítséggel. Ennek korábbi jele volt, hogy a tavaly október 5-i választásokon az Afganisztánnal határos tartományokban, a pastunok által lakott északnyugati határtartományban és Beludzsisztánban a szélsőséges iszlám pártok választási szövetsége, a Madzslisz-i Muttahida Amal (MMA) abszolút többséget szerzett a tartományi parlamentekben.
A helyzetet bonyolítja, hogy Quettában a síiták nem helyiek, mint a lahori és karacsi korábbi vallási zavargások során, hanem afganisztáni menekültek, hazarák. Ezért a pakisztáni belügyminiszter tüstént idegen hatalmakat, Indiát és Afganisztánt vélte látni a merénylet mögött, India kandahári és herati konzulátusait nevezve meg felelősként.

Ennek előzményét a harcok fellángolásában és az afgán–pakisztáni feszültség kiéleződésében kell látnunk. Afganisztánban az amerikai–pakisztáni–afgán vegyes bizottság június 17-i tanácskozását követően indult meg Khoszt és Paktia tartományokban a 82. légi szállítású amerikai dandár Megtagadott menedék nevű hadművelete a Beludzsisztánnal határos Urgun és Skin térségében. Ez a legnagyobb akció a tavaly márciusi Anaconda hadművelet óta.

Az afgán hatóságok viszont az újjászerveződő tálibokat vádolják a quettai robbantásért. Kandahárban letartóztatták Obaidullah molla tálib vezetőt és fivérét. Az amerikaiak Afganisztánban régóta állítják Iszlámábád felelősségét a tálibok újjászerveződésében és a külföldiek elleni, sűrűsödő merényletekben, Washington azonban mindaddig szemet huny, míg Iszlámábád kiadja az Al-Kaida tagjait, az idén már több mint ötszázat. Ahogy Washington figyelme Irak és a Közel-Kelet felé fordult, a Hekmatjarral szövetségre lépett tálibok gerillaháborút indítottak az amerikai és az afgán csapatok ellen, amely destabilizálja az ideiglenes afgán kormányt, veszélyezteti a jövő nyári nemzetgyűlési választásokat. Washington hangot váltott: Khalilzad elnöki különmegbízott határozottan tudatta Iszlámábáddal, az Egyesült Államok kormánya azt akarja, hogy Pakisztán azonnal szüntesse be a tálibok támogatását. A pakisztáni hatóságok, hogy elkerüljék a kettős játék vádját, Pesavarban elfogták és átadták az amerikaiaknak az algériai Adel Al-Dzsazirit, Bin Laden szárnysegédjét, keresett parancsnokát és tunéziai társát, Abu Naszimot, valamint házi őrizetbe helyezték Maulana Azam Tariqot, a Szepah-i Szahaba szélsőséges iszlám szervezet vezetőjét.

Ugyanakkor pakisztáni csapatok Al-Kaida-tagok üldözésének ürügyével többször behatoltak a központi irányítás alatt álló független törzsi sávba Kunar térségében, majd Khoszt tartományban Beder Khi Kale afgán falunál csaptak öszsze a két ország csapatai, valamint Paktiában Babrak Tana és Dzsadzsi Maidan térségében. Júniusban pedig pakisztáni katonák megszállták a Mohmand ügynökséget, és negyven kilométerre benyomultak afgán területre a nangarhari Lalapur és Gosta térségében. Jakubi Kadau faluban a két ország csapatai között valóságos csata dúlt. Válaszul Kabulban dühös tömeg támadt a pakisztáni nagykövetség épületére. Ezt éles szóváltás követte a két ország vezetői között, amely során Musarraf elnök azzal vádolta az ideiglenes afgán kormányt, hogy nem képes kitölteni a keletkezett politikai vákuumot.

E politikai vákuum ismét konkurens helyi hatalmak vetélkedését indikálhatja a régióban. India 1992 áprilisa, a Nadzsibullah-rezsim megdöntése óta pozíciókat vesztett a térségben, míg Pakisztán igen jó viszonyt tartott fenn a mudzshid és tálib kormányokkal egyaránt. A tálibok kiűzésének – a nemzetközi kapcsolatok terén – fő vesztese Pakisztán.

Az ideiglenes afgán kormányban kulcspozíciókat birtokló Északi Szövetség – Oroszország és Irán mellett – igen jó kapcsolatokat ápol Indiával, amely menedéket nyújtott a tálibok elől elmenekülő vezetőik családjainak. Gazdasági és stratégiai jelenlétük igen látványos: három légibuszt és 192 buszt ajándékoztak Afganisztánnak, kórházakat, mezőgazdasági projekteket, műholdas hírközlési rendszereket építenek, kiépítik a tömegközlekedést, iskolaétkeztetési programot tartanak fenn, részt vesznek az új afgán haderők felállításában, kiképzésében és felfegyverzésében. Ötszáz afgán hallgató kezdte meg tanulmányait indiai tanintézetekben rendőrtiszti, újságírói, orvosi és számítógépes szakokon, mindenütt jelen vannak az indiai áruk, míg Pakisztán csak az afgán hadurakba fektetett be. Pakisztánt frusztrálja, hogy India – nagy létszámú kabuli nagykövetsége mellett – konzulátusokat nyitott Mazar-i Sarifben, Heratban és a Pakisztánnal határos Kandahárban, továbbá Dzsalalbadban, ahol korábban csak pakisztáni diplomáciai jelenlét volt. Indiai segítséggel épül az afganisztáni Delaramot az iráni–beludzsisztáni Zahedannal öszszekötő stratégiai út, amely a közép-ázsiai köztársaságokból az iráni–beludzsisztáni Sahbahar jégmentes kikötőig vezetne. Ez a gwadari vállalkozás vetélytársa. A térség megújult indiai–pakisztáni vetélkedés színtere lehet. Ebben Iszlámábádnak szakítania kell saját biztonságára redukált szűklátókörűségével, ha megfelelő kapcsolatokat akar kiépíteni Kabullal.

A szerző kandidátus, Afganisztán-szakértő