Káosz uralkodik a lengyel zónában

Miközben Irakban lázas sietséggel folyik a lengyel katonai irányítás alá kerülő, Bagdadtól délre fekvő, úgynevezett közép-déli zóna kialakítása – ahol egyébként a 300 fős, szállítási feladatokat ellátó magyar kontingens is szolgál majd –, varsói lapjelentések szerint a helyszínen tartózkodó lengyel előőrsök körében teljes fejetlenség uralkodik. A zóna vezetésével megbízott Andrzej Tyskiewicz tábornoknak nincsenek harci tapasztalatai, míg katonái a szükséges harci eszközök hiányában abszolút felkészületlennek érzik magukat a misszióra.

A tervek szerint augusztus végére kialakítandó, lengyel irányítású övezet öt iraki tartományt ölel majd fel, ahol 19 ország összesen 9200 katonája igyekszik fenntartani a közrendet. Babilonért és Karbaláért lengyel (itt szolgál majd a magyar egység is), Nadzsefért és al-Kadiszijáért spanyol, míg Wasit tartományért az ukrán katonáknak kell majd vállalniuk a felelősséget. A tartományokban ezen államok egységei jelentik majd a fő erőket.
A Rzeczpospolita beszámolója szerint a lengyel kormány az idén 135 millió zlotyt szán a 2200 fős lengyel hadosztály iraki állomásoztatására, amelyet Leszek Miller miniszterelnök a lengyel hadsereg legnehezebb missziójának nevezett a második világháború befejezése óta. A misszióra való felkészülést ugyanakkor a hazai közvélemény is komoly aggodalommal szemléli, ami az iraki fejlemények tükrében korántsem meglepő. A Moszkvában végzett, hazáját korábban a NATO monsi központjában képviselő, ám harci tapasztalattal egyáltalán nem bíró Tyszkiewicz tábornok, a lengyel zóna leendő parancsnoka mindenesetre ígéretet tett: mindent megtesz azért, hogy annyi katonával térjen haza, amennyit parancsnoksága alá kapott.
A már a helyszínen lévő, műszaki, logisztikai feladatokat ellátó lengyel előőrsök tagjainak beszámolói mindenesetre nem szolgálják a lengyel anyák, feleségek megnyugtatását. A Prze Krój hetilap bagdadi tudósítójának a fővárostól hatvan kilométerre fekvő al-Hillában, a romokban heverő egykori iraki katonai laktanyában nyilatkozó Zywicki kapitány a katonák sanyarú, igen kiszolgáltatott helyzetéről adott számot. Az amerikaiak által a lengyel katonák jövőbeli elszállásolására kijelölt épületnek csak a falai állnak, míg az ablakoknak hűlt helyük található csupán. A laktanya helyreállításáért az amerikaiak napi két dollárért alkalmaznak iraki munkásokat, akik a lap tudósítójának meglátása szerint „úgy tesznek, mintha dolgoznának”. A hőmérő higanyszála Hillában napközben 50, míg éjjel 35 Celsius-fokot mutat. A Zywicki házaspár (a kapitány logisztikai, míg neje tolmácsi feladatokat lát el) légkondicionált konténerben lakik, amelyet az előőrs nem minden tagja mondhat el magáról. Szállásuk berendezése: számítógép, íróasztal és két kempingágy. A gond csupán az, hogy a városban mindössze napi egy-két órára vehető igénybe az áramszolgáltatás. Zywicki elmondása szerint az egységből senki nem hagyja el a bázist, hiszen automata fegyverek hiányában az utcán esélyük sem lenne egy fegyveres támadással szemben. Felszerelésük – amely többek között tizenkét kilogramm súlyú golyóálló mellényből, sisakból, napszemüvegből áll – védelmet nem nyújt, viszont jól megizzasztja őket. A házaspár kalandvágyból, a pénzkereset reményében vállalta a kiküldetést, ám mára már elegük van az egészből, mielőbb haza szeretnének térni.
A hetilap szerint az iraki kontingensbe a jó kapcsolatokkal bírók nyertek felvételt, a képzett, fiatal, nyelveken beszélő katonáknak jóval kisebb az esélyük a kijutásra.
A lengyel alakulat a Prze Krój tudósítója szerint sokkal inkább emlékeztet szervezetlen népfelkelőkre, mint egy NATO-tagállam reguláris alakulatára. A már hoszszabb ideje a helyszínen lévők, csaknem kétszáz lengyel katona önként vállalta a féléves kiküldetést, ám többségük semmilyen körülmények között nem kívánja azt meghosszabbítani.
A katonák nem járnak be a fővárosba, postájukat is csak nagy késéssel kapják meg a GROM elitkommandó által őrzött bagdadi követségről. (A fővárosban a diplomaták saját felelősségükre tartózkodnak állomáshelyükön, biztonságukat az Egyesült Államok nem garantálja.) Tomasz Gielzecki konzul szerint a közlekedés nem biztonságos, a követséget elhagyó autók azonnal célponttá válnak.
Az alapvető arab kifejezéseket a lengyel katonák az egykori laktanya körül játszó iraki gyerekektől sajátítják el, noha Varsóban társalgási szótárt is készíttettek nekik. Elmondásuk szerint a helyiek gyakran kérdezik tőlük: Hány irakit öltél meg? Mindez sokat elárul arról, mit tartanak felőlük. A lengyel hetilapnak névtelenül nyilatkozó katonák szerint egyenruhájuk úgy hat az iraki civilekre, mint bikára a vörös posztó. Jövendölésük szerint augusztusban érkező társaikat zsákban fogják hazavinni Irakból.