Kétféle igazság Los Angelesben

Joggal vélhetik úgy az amerikaiak, hogy Irak messze van, s a háború következményei istenigazából nem érintik hazájukat, a békés, biztosnak hitt hátországot. E sorok írásakor azonban mégsem lehet teljes biztonsággal kizárni, hogy egy tizenhét éves kamasz, bizonyos Donovan Jackson miatt hamarosan véres belháború söpör végig Los Angeles utcáin.

Már-már szokványos a fiatalember története, annyiban legalábbis, hogy nem ő az első fekete tinédzser, aki – állítólag – rendőri túlkapás áldozatává vált. Miután az esetből sokan faji diszkriminációt vélnek kiolvasni, nem csoda, hogy a kétségkívül túlzott eréllyel intézkedő rendőrt a vádlottak padjára ültették. Pedig az ügy látszólag szóra sem érdemes, egészen pontosan annyira rendkívüli, amennyire a világ bármelyik országában előforduló rendőri túlkapás. Donovan Jackson bántalmazása – normális esetben – csak a helyi rendőrújságban lehetne szalagcím, ezúttal azonban sikerült a bolhából elefántot csinálni.
Annyi történt, hogy az egyik Los Angeles-i benzinkútnál igazoltattak a rendőrök, és Donovan Jackson – a hatósági felszólítással dacolva – nem mutatott hajlandóságot arra, hogy a rendőrautó mögé álljon. Ekkor a négy rendőr leteperte a fiút, egyikük – Jeremy Morse – pedig tettleg is bántalmazta a helyszínen. Az esetet megörökítette egy amatőr videós, s bár az eset még tavaly nyáron történt, az amerikai televíziók azóta is gyakran bemutatták a brutális képsorokat. Aligha könnyítették meg ezzel William Hollingsworth bíró dolgát, akinek alighanem kezdettől fogva terhes lehetett a média kitüntető figyelme. Kedden aztán felszállt a füst, az esküdtszék felmentette Jeremy Morse rendőrt. Heten bűnösnek, öten ártatlannak tartották, de fontos megjegyezni, hogy a fele részben feketék lakta Inglewood negyedet – miután itt történt az eset, a per is itt zajlott – az esküdtszékben mindössze egy színes bőrű polgár képviselte.
A személyes vonatkozásoknál persze sokkal fontosabbak a politikai indítékok. Ha ebből a szempontból vizsgáljuk a történteket, azonnal az O. J. Simpson-per és a Rodney King-eset juthat eszünkbe. A védelem képviselői annak idején a felmentett futballsztár perében is kijátszották a faji kártyát. Bár több bizonyíték is amellett szólt, hogy Simpson gyilkolta meg feleségét és annak barátját, végül mégis az intézkedő rendőrtiszt „rasszizmusáról” zengtek a végeláthatatlan perben a sztárfocista sztárvédői. Morse felmentése után az ügyész máris bejelentette, hogy amennyiben a törvény lehetőséget ad rá, újabb eljárást indít az ügyben. Ha Simpson sorsát nézzük, joggal bizakodik a törvény taláros őre. Annak idején a futballsztárt ugyanis felmentette a szinte kizárólag feketékből álló Los Angeles-i esküdtszék, a néhány évvel később indított polgári perben viszont elítélte a szinte kizárólag fehérekből álló Santa Monica-i esküdtszék. Ebből világosan kitetszik, hogy igenis létezik kétfajta igazság a törvény előtt, pedig joggal vélhetné az ember, hogy fehéren-feketén mindössze az a kérdés, megölte Simpson a feleségét, vagy sem?
A Jackson-üggyel kapcsolatosan egyre többen idézik fel Rodney King 1991-es megveretését is. Akkor több hónapos, példátlan utcai zavargásokba torkollottak az indulatok, ötvenöten meghaltak, s mintegy kétezren megsebesültek, miután a bíróság felmentette a színes bőrű Kinget összeverő négy fehér rendőrt. Sokan ma is úgy vélik, hogy a fekete közösség Los Angeles utcáin keres majd igazságot a Donovan Jacksont ért sérelemért. Sajnos, néhányan már a bírósági tárgyaláson is megadták az alaphangot. A felmentő ítélet után egy nő „Disznók!” felkiáltással illette a bíróság és az esküdtszék tagjait, majd Nadzsi Ali, az Iszlám Reménység Mozgalom vezetője kelt ki magából: „Ez vicc! Itt nincs igazság népünk számára!”
Egyelőre azonban úgy tűnik, az utca népe nem díjazza a teátrális jeleneteket. Habár Los Angeles lakói általában véve úgy tartják, hogy időnként elkerülhetetlenek a faji zavargások, a legtöbben aligha osztják az erőszakra buzdító felhívásokat. A legtalálóbban az egyik inglewoodi boltos fogalmazta meg ezt a Los Angeles Times riporterének: „Ez az eset nem hasonlít a Rodney King-ügyre, a vásárlók ugyanis nem tereferélnek róla.”