Mennyiségi kultúra

Taliándörögd 830 lelkes kisközség a Bakony déli lábánál. Ha nem költözött volna ide néhány éve egy régi házba Szőke András alternatív filmkészítő és beszélgetőművész, a falubelieken és rokonaikon kívül még a létezéséről sem tudna a világ. Pedig művészettörténészeti szempontból XIII. századi templomrom áll a határában, és a település környezeti szempontból ideálisnak mondható. Biológiailag szinte tiszta: nincs benne termelőüzem, hulladék csak a háztartásokban keletkezik, hatalmas erdők vannak a határában, s még elektroszmog sem szennyezi, mivel a közelében lévő űrtávközlési állomás védelme miatt még a nagyfeszültségű távvezetékek is messze elkerülik. Dörögd társasági élete a falu két kocsmájában zajlik. Ezek sokkal jobbak az országos átlagnál, tiszták, barátságosak és hangulatosak, a falubeliek szívesen poharazgatnak, kártyáznak és kugliznak bennük munka végeztével és hétvégeken. Feltűnő fellendülést a község életében az előző kormányzati ciklus vége hozott. Pályázatok révén annyi állami támogatást kapott a falu, mint még soha a történetében. Elkészült a kitűnően felszerelt teleház, és néhány napja átadták a község frissen elkészült iskoláját, amely – Dörögd ambiciózus polgármestere szerint – a falu népességmegtartásának, jövőjének legfőbb záloga. Ha működik iskola Dörögdön, nem kell a gyerekeknek eljárniuk máshová, s majd nem költöznek el innen. A tavalyi kormányváltás után egyelőre kérdéses, hogyan, mennyi pénzből kezdődhet el szeptemberben a tanítás, a baloldali kormány településellenes politikája miatt leginkább a helybeliek összetartása és áldozata teszi lehetővé a tanévkezdést.
Péntek – a művészeti napok megnyitása – óta az új iskolában az Iparművészeti Egyetem hallgatóinak munkáiból látható kiállítás. A tizenötödszörre megrendezett, tíznapos kulturális programfolyamnak néhány éve helyszíne a Kapolcs felől bekötőúton megközelíthető Taliándörögd is. Ez a faluból nézve úgy fest, hogy a máskor csendes, romantikusan elhagyott falu úgy megtelik emberrel és az emberhez immár szervesen hozzátartozó autóval, hogy lépni sem lehet tőlük. A négy kilométeres főúton, amelyen békeidőben három perc alatt be lehet érni Dörögdre, szombaton másfél-két óráig tartott az út gépkocsival. Sziréna vijjogása, rendőrségi helikopter berregése verte fel a szombat estje csendjét, a szűk utcákon parkolóhelyre vadászó autók ellepték a falut. Félreértés ne essék: a taliándörögdiek barátságos, vendégszerető, nyílt szívű emberek, szívesen látnak mindenkit. Az sem közömbös nekik, hogy egy évben egyszer ilyenkor a média révén ők is szerepelnek az ország nyilvánossága előtt. A már egy-két éve dörögdi polgárnak fogadott cikkíró szerint azonban a falu a többiekkel – Kapolccsal, Öccsel, Monostorapátival, Pulával és Vigántpetenddel – együtt egy alapvető tévedés áldozata. Ezeket a településeket az év 365 napján kellene kulturálisan támogatni, hogy fejlődni, gazdagodni tudjanak, meg tudják tartani a népességüket, és jövőjük legyen. Azok a szempontok, amelyeket a napokban a művészeti napok szervezői hirdettek, miszerint tizenöt évvel ezelőtt, az induláskor összesen négyszázan voltak kíváncsiak a műsorokra, míg tavaly már 180 ezer vendég látogatott el a Malom-völgyi településekbe, csupán egy mennyiségi mutató. Olyan, mint a régi világ dicsőséges tervteljesítési számai. 14 év alatt 45 ezer százalékos növekedés! Még a sztahanovista mozgalom hősei is elégedetten csettintenének. Na és akkor mi van? – kérdezem én. Mi lesz a vadonatúj taliándörögdi iskolával szeptember 1-je után?