Napló gyermekeinknek

Végre megtudhattuk a tutit a tv2 segítségével, amely mindig segít eligazodni a bonyolult politikai kérdésekben. Csak a beavatatlanok számára okozott ugyanis meglepetést a Napló című műsor szavazása a K&H-botrányról. Jelesül: amit eddig csak sejteni véltünk, az immáron bizonyossá vált – az ellenzék inkább érintett az ügyben, mint a kormánypártok.

Őszintén szólva csak azon csodálkozom, hogy a független tv2-s médiaguruk beengedték a műsorba azt a negyvenvalahány százaléknyi szavazatot, amely a kormánypártok érintettségére voksolt. Felveti bizony a felelősség kérdését, mert vajon honnan tájékozódhattak ilyen rosszul a befolyásolható tévénézők, ha nem éppen többek közt kedvenc tévécsatornájuk hírműsoraiból? Nevezett műsorokban ezek szerint nem átallották még az MSZP–SZDSZ-t is hírbe hozni a bankbotrány ügyében. Csakis így fordulhatott elő, hogy a mostani koalíció érintettségére tették le egyesek a garast. Hallom lelki füleimmel, amint egy átlag magyar család összevitatkozik a tévé képernyője előtt, s csak úgy sorjáznak a himpellér fideszesek nevei a parázs veszekedésben. Draskovics Tibor, László Csaba, Gáldi György (vagy hogy hívják), Kovács László (illetve valami hölgyismerőse) hogy arról a Fidesz-bérenc Forró Tamásról ne is beszéljünk. Hogy tehetnek-e ezekről a gyanús manőverekről, vagy csak bizonyos listákon voltak rajta, nem tudni. De hogy az egész nemzetieskedő bagázs füle mögött van valami, az bizonyos – szögezi le végül ellentmondást nem tűrően a családfő, és már nyúl is mobiltelefonja után, hogy elküldje az sms-t a Naplónak.

Valóban ennyire retardált lenne szellemileg a magyar lakosság mobiltelefonnal rendelkező része? Aligha. A polgárok orvosi értelemben beszámítható döntő zöme pontosan tudja: ellenzéki politikusok neve bármilyen kontextusban csak úgy merült fel, hogy a kormányerőkhöz tartozó személyek kérdés formában emlegették, s még közelébe sem kerültek az ügynek.

Sajátságos az a vehemencia, ahogy el akarják hitetni az emberekkel – tv2-n innen, szocialista Óperencián túl –, hogy ennyire hiszékenyek, irányíthatók lennének. Egy régi anekdota szerint az indiánok a tél beköszönte előtt felmentek a hegyen lakó varázslóhoz, mondaná meg, milyen lesz az idei tél. A varázsló körbetáncolta a tüzet, elmormolta a varázsigét, majd közölte: kemény télnek nézhetnek elébe. Az indiánok természetesen elkezdték vágni a fát a völgyben, de a biztonság kedvéért még egy delegációt küldtek az öreg varázslóhoz, tudakolván: mégis, mennyire lesz kemény az a tél? A varázsló még több táncot lejtett a lángok felett, s közölte: igen-igen nagy lesz a zimankó. Így ment ez még pár alkalommal, a varázsló a biztonság kedvéért újra és újra fellátogató küldöttségnek egyre borúsabb színekkel ecsetelte a jövendő tél viszontagságait. Közben az indiánok éjt nappallá téve vágták a fát, még az asszonyok és gyermekek is törték a gallyakat, hogy felkészülhessenek a soha nem látott hidegre. Az utolsó alkalommal a delegáció egyik tagja odáig merészkedett, hogy megkérdezze: ó, mondd, bölcs varázsló, honnan tudod, hogy ilyen iszonyatos telünk lesz? A varázsló a szakadék széléhez sétált, s lemutatott a völgybe: Biztos, hogy iszonytató tél lesz, hiszen szegény indiánok hetek óta éjt nappallá téve vágják a fát…