Párbeszéd

Ott még nem tartunk, hogy György Péter és Lovas István szemtől szemben vitassák meg a világ folyását, de már az is nagy szó, hogy két hét különbséggel leültek ugyanahhoz az asztalhoz. Az m2 Éjjeli menedék című kulturális háttérműsorában láthattuk, hallhattuk egymás mögé vágva a két interjút, így akár az az illúziónk is támadhatott, hogy valamiféle párbeszéd folyik. De mint fentebb említettük, ott még nem tartunk, sőt egymásról alkotott véleményük alapján bizonyos, hogy belátható időn belül (ebben az évezredben) nem leszünk tanúi egy nyilvános György–Lovas-vitának. A legjobb esetben is Matúz Gábor műsorvezető mint igazi médium közvetítheti a felek olykor keresetlen hangú üzeneteit, de ily módon legalább a tettlegesség kizárható. Persze mindannyian pontosan tudjuk, ilyen veszély egy személyes találkozás esetén sem fenyeget, ki van zárva, hogy György Péter és Lovas István egymásra találván nyomban birokra keljen vagy ökölpárbajt vívjon, de jobb az óvatosság. György szerint Lovas patologikus személyiség, aki egy bokszoló agresszivitásával állandóan csak jobbegyenesekben, horgokban, csapottokban gondolkodik, az ilyeneket ő jobb szereti elkerülni. Lovas némileg másfajta diagnózist állít fel Györgyről, szerinte az esztéta egyszerű pszichopata, különben pedig szóra sem érdemes. Feltűnő volt: mindketten elszántan visszafogták magukat, hogy vaskosabb jelzőkkel ne illessék a másikat, s ez komoly erőfeszítésükbe került. György egy idő után az ősi névmágia módszeréhez folyamodott: ne ejtsük ki a nevét, míg Lovas inkább a lekezelés eszközével élt, rendszeresen csak szerencsétlennek aposztrofálva távvitapartnerét. Ne gondolja senki, hogy a közszolgálati m2 vasárnap este különadást szentelt a jobb- és baloldali média emblematikus figuráinak egymást dehonesztáló minősítgetéseinek, volt a műsornak konkrét apropója is, jelesen Lovas Istvánnak a rádió Vasárnapi Újság című műsorában néhány héttel ezelőtt elhangzott jegyzete, amelyben a szerző bőven idézett György Péter egyik írásából, s amely jegyzet komoly botrányt kavart honi médiakörökben. György Péter kifejtette: neki a Vasárnapi Újság neonáci hangvételű, a közszolgálatiságot semmibe vevő fórum, ezért akkor is vállalhatatlan, ha véletlenül egyetértőleg idézi őt. Tűrhetetlennek tartja, hogy a közszolgálati rádióban hangot kaphatnak mindenféle paranoiás félelmek, s hogy ilyenekkel riogassák és uszítsák a hallgatókat. Ő nem látja, hogy a jelenlegi kormány veszélyeztetné a sajtószabadságot, különben sem tekinthető sajtószabadságnak volt MSZMP-s aktivisták hirtelen támadt jobboldali handabandázása. Egyébként szívesen leül jobboldali értelmiségiekkel nyíltan vitázni, csak Lovas Istvánnal (ne is ejtsük ki a nevét!) nem.

Lovas arról beszélt, hogy a rákosista, kádárista időkből itt maradt elit totális médiahatalomra tör, stratégiai arzenáljukba tartozik, hogy az ellenoldali értelmiségieket rasszizmussal, antiszemitizmussal vádolják, a jelenlegi elmérgesedett helyzetet ők idézték elő, György Péternek pedig sejtelme nincs a közszolgálatiságról, egyáltalán a médiáról.

Itt tart ma a párbeszéd jobb- és baloldal között a médiumokról, a közszolgálatiságról, a sajtószabadságról. Nem túl rózsás a helyzet, de alapvetően ennek is örülnünk kellene, hiszen még vannak fórumok, ahol vitatkozni lehet, még nem fojtották belénk a szót.