Pirosban, ezüstben

Tiltott önkényuralmi jelképpé nyilváníttatná az árpádsávos lobogót a Fővárosi Közgyűlés városrendészeti bizottságának szocialista elnöke. Danielisz Bélának hívják az emelkedett embert, sokat tud a Magyarországon forgalomban lévő zászlókról, többen várjuk, hogy nyitótáncot járjon a piszok árpádsávosok előtt.
Danielisz Béla haragszik az árpádsávos jelképre. Ami például Esztergom város címere már sok évszázada.
Aztán miért, te jó Béla? Minő erőtartalék folytán lettél oly erélyes, fennkölt és vehemens, hogy beszóljál az árpádsávos témába? Hátulgombolós, karon ülő kisdobos voltál, amikor itt már élet volt, lobogott az árpádsávos zászló (te legfeljebb a sarló-kalapácsossal találkoztál), a nemzet pedig szippantott egyet a világból, több lett, mint a te csapatod. Jó lenne, ha felállva hallgatnád a történteket. Javaslom Danielisz Bélának, szaladjon mielőbb az árpádsávos lobogót ellenzők közé, hívja életre az ottani Ságvári Endre-kört, illetve a másságban érdekelt helyi érdekű fiatalokat.
Végül is mi a baj, kedves Béla, az Árpád-házi lobogókkal? Hogy csíkosak? Hogy lobognak? Hogy az ősi magyar királyi és érseki székhely, Esztergom város címere tükröződik vissza bennük?
Talán jó Kun Béláékat kellene keresnünk a lobogók mögött? Vagy Szamuely Tibor akasztóembert?
Nem, kedves Béla. Az árpádsávos zászló – ha akarod, ha nem – ott leng majd ezentúl is a nemzet lobogója mellett, szaladgálhatsz majd Hágától Brüsszelig, Makótól Jeruzsálemig, a zászló lobogni fog. Pirosban, ezüstben. Árpádsávosan.