VIP-lista

Váratlan, ám gyorsan tovaröppenő öröm ért a minap, tudjuk, ami váratlanul érkezik, nem sok jót hoz magával. Kedvenc bankom értesített, hogy számlámon június hónapban 24 forint kamatjövedelem burjánzik. Annyi roszszat hallunk mostanság a magyar gazdaság állapotáról, az állampolgárokat fenyegető elszegényedésről, hogy ez a 24 forintnyi kvázi talált pénz a szebb jövő reménysugarát vetíti fel anyagi helyzetem sötétben játszó firmamentumára. Írott bizonyítéka, cáfolhatatlan dokumentuma annak, hogy a jóléti rendszerváltás kisebb megtorpanásai ellenére sem állt le, a „Több pénzt az embereknek” jelmondat nemcsak nyelvi formula, hanem élő valóság. Persze, ez a 24 forint nem annyi, hiszen öntudatos közteherviselőként azonnal leadóztam a 15 százalékát, de a maradék 20 forint 40 fillérrel szabadon rendelkezhetem. Első pillantásra nem egy horribilis összeg, ám – természetesen közbeszerzési pályázat után – ennyi pénzből 0,02 milliméter autópálya építhető, tehát lényegesen több, mint amenynyit az egész nemzetgazdaság az elmúlt bő egy esztendőben képes volt létrehozni.
Talán megbocsátható gyengeség részemről, hogy rögvest merész álmokat kezdtem szövögetni váratlanul jött 20 forint 40 fillérem célszerű felhasználásáról. Eldorbézolom – volt az első gondolatom, de alapvetően beosztással élő ember vagyok, így a ledér ötletet nyomban elvetettem. Egyébként is, Medgyessy Péter azt nyilatkozta, hogy vissza kell fogni kiadásainkat, a takarékosság elsőrendű nemzeti érdek, s én a miniszterelnök intencióira mindig aktívan reagálok: olykor adok, többnyire teszek rá. Ezen konkrét esetben egybevágott a nemzeti, a miniszterelnöki és az egyéni érdek, ezért a megtakarítás jellegű megoldások felé kerestem a kibontakozást. Kiadhatom uzsorára, de a mohó nyerészkedés vágya is idegen tőlem, így maradt a kézenfekvő lehetőség, hagyom a bankban tovább fialni. A jelenlegi kamatviszonyok mellett ez a 20 forint 40 fillér kamatos kamattal 40 év múlva akár egy egész euróra is kikerekedhet, ami, figyelembe véve az uralkodó tendenciákat, akkoriban egy átlag magyar állampolgár számára elérhetetlen vagyon lesz.
Ám ezen a ponton elbizonytalanodtam, s furdalni kezdett a lelkiismeret. Mit tettem én ezért a bruttó 24 forintért, nettó 20 forint 40 fillérért? Semmit. Csak június hónapban, munka nélkül jutottam ekkora jövedelemhez, amely gyakorlatilag a bank többi ügyfelének pénzéből, a nyugdíjasok összekuporgatott filléreiből, a dolgozók verejtékéből származik, s én ezekre alapozom azon ábrándjaimat, hogy ölbe tett kézzel ücsörögve, 40 év múlva szert teszek egy egész euróra. Ez a kizsákmányolás maga, ami ronda és visszataszító eljárás, talán egy hithű, elkötelezett, az elveihez ragaszkodó szociáldemokrata még túlteszi magát rajta, de én nem szeretnék a karvalytőke haszonélvezője lenni.
Rémület szállta meg szívemet: lehet, hogy engem lekenyereztek, korrumpáltak? Lehet, hogy én is rákerültem valami VIP-listára? Ugyan, nem futár hozta a zacskóban a 24 forint bruttót, de mégiscsak az enyém, még akkor is, ha egy bankautomata nem tudja kiadni. S lehet, hogy egyszer a baloldalon előveszik ezt a listát, s meglobogtatják a közvélemény előtt, mondván: mit jönnek ezek a Pintér Dezsővel meg a Forró Tamással, amikor a rátarti jobboldaliak is a semmittevésből gyarapodnak. Meghurcolnak majd és megszégyenítenek, a barátaim megvetően elfordulnak tőlem, rokonaim megtagadnak, s én szórhatom a hamut kopaszodó fejemre, az ártatlanságom odalesz. Mindez 24 forintért, hogy a görcs állt volna bele a föníciaikba! Csak az vigasztal, hogy az értesítőlevél bérmentesítési díja 35 forint, s ezt az összeget a bank gondosan behajtja rajtam. Magyarán, a 24 forint bruttó bevételre én 11 forintot ráfizetek, de adott esetben ez a kiadás boldoggá tesz.