A csend hangjai

Nagyokat hallgat a kedves koalíció, a lakosságnak fogalma nincs, mi a véleménye Medgyessy miniszterelnök úrnak a Kulcsár-ügyről, Szász Károly megpüföléséről, az adómilliárdok eltapsolásáról és a tatárjárásról. Jó lenne, ha végre sármosra tervezett miniszterelnökünk odaszteppelne a mikrofon elé, felesége elnyomná az éppen füstölgő cigarettát, majd beszédbe elegyedne velünk. Merthogy mi is itt vagyunk ám! Az ország. A lakosság. Akit állítólag a kormányfő is képviselni szokott, legalábbis reprezentálva.
Mi a helyzet, főnök, ezekben a bűzös ügyekben? Kell-e műtéti beavatkozás?
Tényleg jó lenne, excellenciás uram, ha végre ki tetszene állni a színpad elejére, hogy kérem szépen, ez így van, de nem egészen úgy, a freskókat nem mi terveztük a falon, a traverzeket pedig az alkivitelező csinálta, roskadjon rá. Nyilatkozatot várna a nemzet a Magyar Köztársaság kormányfőjétől, aki nemrég érkezett haza jól megérdemelt évi nyaralásából, gondolom, jól érezte magát, kapott enni, inni, időnként meg haza-hazatekintett, hátha probléma van a végeken, sáskajárás zajlik, esetleg leverte a jég a datolyát.
De nem, miniszterelnök úr nagyokat hallgat, mindösszesen Gál J. Zoltán szóvivő szokott szót vinni, de azért is kár, mert igen nagy szamárságokat mond ilyenkor, rajta rötyög a karonülő magyar.
Tényleg, Medgyessy miniszterelnök úr, mi a helyzet itten ezekkel a központi latrokkal, mi a hivatalos álláspont a kialakult káosszal kapcsolatban, mi az ön kedves véleménye, felnégyeljük-e a bitangokat, vagy visszaküldjük a Köztársaság térre? Kérdések vannak, miniszterelnök úr. Ezeken el lehet kedélyesen nevetgélni (ebben van gyakorlata), de van egy másik lehetőség is. Válaszolni.