Aliyevek versenyfutása az elnöki székért

Az azerbajdzsáni parlament a minap rendkívüli ülésén jóváhagyta, hogy a beteg államfő, Heydar Aliyev fia legyen az ország kormányfője, amivel lehetővé vált, hogy az elnök akadályoztatása esetén ő kövesse ebben a tisztségben. A demokratikus normáktól távol álló dinasztikus utódlást a kiszivárgott hírek szerint erősen támogatja az érdekeltségei miatt a térség stabilitását szem előtt tartó Egyesült Államok is.

Semmit sem bíznak a véletlenre Azerbajdzsán Heydar Aliyev betegsége miatt nehéz helyzetben lévő jelenlegi urai. A nyolcvanéves elnök, az SZKP KB egykori tagja, a köztársaság utolsó pártvezetője kis kitérő után 1993 óta irányítja ismét Azerbajdzsánt. Pártja biztos esélyesként jelölte az októberben sorra kerülő következő elnökválasztásra is, egészségi állapota azonban bizonytalanná teszi az eredeti forgatókönyvet. Az utóbbi időben egyre több betegséggel bajlódó, különösen a szívével gyengélkedő Aliyev ugyanis ez év májusában, egy tévébeszéde alkalmával elvesztette az eszméletét, már halálhírét keltették, július 8-án pedig befeküdt kivizsgálásra a Gulhane ankarai klinikára, s azóta nem jelent meg a nyilvánosság előtt.
Az új helyzet előretolta az utódlás egy ideje már érlelődő kérdését. Nyílt titok volt, hogy a kiszemelt jelölt Aliyev 41 éves Ilham nevű fia, aki az állami olajvállalat elnökhelyetteseként, képviselőként és országa strasbourgi parlamenti delegációjának vezetőjeként már fontos politikai pozíciókat töltött be, bár állítólag inkább a kaszinókban szeret vitézkedni.
Az Azerbajdzsánban nevéhez köthető Baku–Tbiliszi–Ceyhan kőolajvezeték megépítésének érezhető realizálódása még inkább előtérbe tolta személyét, apja betegsége pedig egyértelműen rá irányította a figyelmet. Egy pillanatra még a hatalom mindenható pártja, az Eni Azerbajdzsán (Új Azerbajdzsán) is elbizonytalanodott, hogy ő avagy apja legyen a hivatalos jelöltjük. A vezér iránti hagyományos lojalitás és az utódlás lebonyolítása között őrlődő pártvezetők végül elszégyellve magukat Heydar Aliyevet indították a párt színeiben, míg Ilhamot a 90-es évek elején apja bázisául szolgáló Nahicsevánból jelölték. Biztos, ami biztos, még egy Aliyev, Heydar 75 éves akadémikus testvére is indul az elnökválasztáson, hogy adott esetben a „három az egyben” formula jegyében felajánlják elektorátusukat Ilhamnak. A biztonság kedvéért még egy olyan törvénymódosítást is elfogadtak, amelynek értelmében elhalaszthatók a választások, ha az elnök a kampány ideje alatt nem tudja ellátni feladatát. Ezt követte Ilham kormányfői kinevezése, amely végképp bebiztosította az utódlást, felgyorsítva annak folyamatát is.
A választás kimenetele egyébként egyértelmű, egy friss közvélemény-kutatás szerint Aliyev 64, a közös jelöltben megegyezni nem tudó ellenzék jelöltjei 3-7 százalékot kaphatnak. Aliyev ellenfeleinek lelkesedését egyébként a minap Washingtonban is lelohasztották, felkészítve őket lelkileg a további oppozíciós szerepre. Washington nyilvánvalóan az Aliyev-klán hatalmon maradásában látja a számára gazdasági érdekeinél fogva is alapvető, jelenleg a belpolitikai helyzet bizonytalansága és ezzel kapcsolatban az örmény–azeri feszültség nacionalista szításával is megbillent stabilitás megőrzését, ráadásául elmúlt évekbeli ötlettelen, halovány teljesítménye alapján sem nagyon preferálja az ellenzéket. Így aztán a jelenlegi uralkodói elit megnyugodhat, minden marad a régiben.
***
Épülő dinasztiák.
Az utódlás kérdése az elemzők szerint a következő mintegy öt évben a posztszovjet térség egyik legfontosabb kérdése lesz. Egyrészt az alkotmány nem teszi lehetővé, hogy újabb ciklusra is újraválasszák őket, másrészt a 90-es évek elején hatalomra került és általában életük végéig az elnöki székben megerősített közép-ázsiai államfőket koruk készteti az utód kiválasztására. A jelölteket nézve pedig különösen ez utóbbi térségben a hatalmi berendezkedés a klántípusú monarchiák, a családi dinasztiák felé mozdul el. Heydar Aliyevet szinte biztosan fia követi az elnöki poszton, Kazahsztánban Nurszultan Nazarbajev lányát emlegetik a legesélyesebb utódjelöltként, míg Kirgizisztánban Aszkar Akajevet felesége követheti a „trónon”, s az is meglepő lenne, ha Türkmenbasi nem 36 éves, Bécsben élő üzletember fiára hagyná az országot. Ahol pedig a családi utódlás megoldhatatlan, ott egyértelműen a klánon belül oldják meg a kérdést, ellenzéki jelölt a posztszovjet térség országainak többségében csak puccsal juthatna a csúcsra. (S. G.)