Arc-asszociációk

Jó arc volt, megcsináltuk. A feljegyzések tanúbizonysága szerint így összegezte Linya, miután elmentem, a személyemmel a Házban, abban a bizonyos házban eltöltött időt. Jó arc volt, megcsináltuk. Mármint hogy amúgy szimpatikus ember volt ez a Sebeők, mellesleg pedig sikerült túlélni. Tíz éve valószínűleg így hangzott volna ugyanez a mondat: jó fej volt, kibekkeltük. Érdekes észlelni, amiként lekörözi egyszer csak hovatovább az arc a fejet. A szleng, az argó, a jassz először a fejért nyúlt, most már az arc is kell neki. Vajon erre gondolt-e Nagy László, amikor az ötszáz esztendő múlva esedékes emberiségnek üzenve így szólt: „Ha lesz emberi arcuk, csókoltatom őket.”
Van-e arcunk? Arculatformázó cégek foglalkoznak az arccal, és gondoskodnak az arcról. Az év arca. Ugyanakkora tolongás van a nem szebbik felén, vagyis a női nem sorai között e címért, mint az év szépe vagy a hónap szépe címért. Bokszrajongóként mindig is gyötört a lelkiismeret, hogy valami olyan ragad meg, mely épp az arcon hagyja olykor a legnemkívánatosabb nyomot, lásd: Klicsko arca, az év arca, de ha művészettörténész volnék, meglehet, akkor is lelkiismeret-furdalás gyötörne, mert a szépség ugyanúgy nem méltó egy archoz, mint hogy megütve legyen. Szépség és erőszak egyként semmibe veszi az embert, ám mindkettő menthetetlenül emberi. Dramaturgia és esztétika nélkül az ember nem közelíthető meg, igaz, csak e kettő által elérhetetlen is marad.
Szembe rózsám, ha szeretsz, mondta Csipkerózsikának az álom, és úgy hívták, hogy tükör. Aki borotválkozáskor szembenéz veled, az dupla zárójelbe teendő, vagy ő az igazság órájának fia, kit sajátodként vállalni kell? Arcpakolás, arcszesz. A bűnözőről fantomkép készül, a hasonló technikával előállított ősember vajon miért köröztetik?
Fej vagy írás? Én író fej vagyok. Akkor mi? Tán írófejedelem? Sorsközelbe hozva a fej: halál. Halálfej. Eszerint akár jó fej is lehet a halál. Keep smiling, mosolyogj – tiszta Amerika, amióta világ a világ és ember az ember. Fiatal halottra irigykedik az élő vén: odaadhatná a fogait. Ilyen fogakkal meghalni… micsoda dolog. A hamuhoz képest a halálfej maradványsugárzás, kobakhoz képest viszont maga a sötét. Rövid az éjszaka, ne menjünk még haza. Tehát. Sorsközelbe hozva a fej: halál. És sorsközelbe hozva az arc: vonal. Arcvonal. Az arcvonal a tömegsír kontúrja. Kontúr, kentaur – ez meg egy rím, avagy, miként Madách mondaná: az agy hagymázos gőzölgése. Arc, fej, agy, egyén. Arcok és vallomások. Minden arc egy leleplező önvallomás.
1942: arcvonal.
1946: arccal a vasút felé.
1956. november 4-e: arcpirító.
1958. június 16-a: arcképcsarnok.
1968: arccal a falnak.
1989: arcmasszázs.
Az arc olyan, akár a kutya. Valamikor farkas volt. Vagy olyan, akár a mackó. A játék mackó. Medve volt valamikor. Vagy, mint a nő, ki nőstény volt valamikor. Ábrázatunk a legfelvilágosodottabb, amióta kevésbé majomszerű. Nem tudom, honnét jött belénk az a szelídség, finomság és kifejezőképesség, amire képes az arc. A saját arcommal se tudok mit kezdeni. Olyan ő, akár az iráni felnőtt sziámi iker. Engem hordoz, nálam nélkül nem élhet, ám nem én.