Csopaki vigasságok

A csopaki Szent Donát pince tornácának vakítóan fehér, robusztus falai előtti köves téren, a boltíves pince árkádjai alatt és a kordonos szőlők zöld folyosói előtt jó barátok, ismerősök gyűltek össze a hét végén, hódolni a pannon táj szépsége, a jó falatok, a finom magyar borok előtt, és hogy jól érezzék magukat. Jókedvvel, bőséggel.

Mádl Ferenc köztársasági elnök és családja hétköznapi öltözékben, oldott hangulatban érkezett Csopakra, hogy köszöntsék a vidéket, a megjelenteket, a népszerű és közismert személyiségeket, akik ezúttal nem megszokott szerepükben tűntek föl a csopaki nyárban: saját receptjeik alapján elkészített ételeiket kínálták a hagyományteremtő szándékkal életre hívott balatoni hal- és borfesztiválon, Jókedvvel, bőséggel mottóval. A déli harangszó után fölcsendülő Himnusz a tiszteletet szolgálta, Szvorák Katalin Liszt-díjas énekes népdalai pedig a magyar táj tradícióit idézték meg, csakúgy, mint Gyurkovics Tibornak a nemzetről elszavalt, megrázó erejű verse, s Korzenszky Richárd perjel asztali áldása.
– E sugárzó, szabad szépségben, hazánk talán egyik legszebb táján ünnepeljük a nekünk juttatott kegyet, ezt a bőséget, amivel Isten, a sors megajándékozott bennünket – köszöntötte az egybegyűlteket Mádl Ferenc köztársasági elnök.

Örömét fejezte ki amiatt, hogy a csopakiak és a Magyar Nemzet közös rendezvénye, a hagyományteremtő balatoni hal- és borfesztivál valódi civil rendezvény. – Médiauralta létünk legszelídebb sztárjai főznek nekünk – jegyezte meg találóan. Talán ez a mondat jellemezte a leginkább az elkövetkezendő két nap eseményeit, hangulatát.
Csopakon a Dobó József tulajdonában lévő Dobó vendéglő és Kovács Kálmán birtoka, a Szent Donát pince adta a kulináris bemutatkozás főbb helyszíneit. Mellettük a község több étterme, vendéglője, kávéháza fogadta a fesztiválra érkező vendégeket. A Magyar Nemzet az egyik házigazdaként állt élére a tradícióteremtő eseménynek: a rendezők szándéka szerint az első ízben megtartott könnyed és bensőséges ünnepet ezután minden esztendőben megismétlik augusztus második hétvégéjén.

Mádl Dalma asszony, a köztársasági elnök felesége – gyakorló édesanyaként és nagymamaként – maga kínálta körbe csirkeételét, a vendégek mellett elhelyezett „macskaasztalnál” saját unokái tányérját is megtöltve ízes falatokkal, akárcsak odahaza, a ritka, szabad családi hétvégéken. Az első tányérral természetesen Mádl Ferencnek jutott, ezúttal azonban nem köztársasági elnöki, hanem férji minőségében.
Kristóf Attilának, a Magyar Nemzet publicistájának szubjektív hangvételű, emberközeli jegyzeteiből tudhatják az olvasók, hogy elkötelezett szerelmese Csopaknak, és szenvedélyes horgász. Természetesen most is maga fogta pontyból főzött halászlét és fogassüllőt sütött Natasa módra – a nevezett egy szürkébe hajló, játékos spániel, gyakori szereplője gazdája írásainak.

A Jókedvvel, bőséggel ceremóniamesterének a neves gasztronómust, Cey-Bert Róbertet nyerték meg, aki a Gasztronómiai Világszövetség elnöke, a magyar borok nagykövete, több, e tárgyú könyv szerzője, s aki hosszú külföldi tartózkodást és szakmai pályafutást követően tért vissza szülőhazájába, hogy öregbítse a magyar étkezési kultúra és főzés hírét-nevét. Uborkás harcsaszeletekkel és halas rétessel csatlakozott a sütő-főző társasághoz.
A balatoni hal- és borfesztiválon a művészek és közéleti személyiségek ételeit több helyütt is fölszolgálták Csopakon. Szvorák Katalin bablevese, Dalma asszony meggyes pitéje a jeles mesterszakácsok és a bőséges segítő személyzet révén sokasodott meg úgy, hogy mindenki részesülhetett a jó falatokból.
Gyurkovics Tibor jóleső büszkeséggel dohogott: balatoni mákos gubáját villámgyorsan megették, szombat délutánra már csak a jó híre maradt a tejben bőségesen tocsogó, mákkal gazdagon megszórt kiflikarikáknak. Sándor György hol itt, hol ott bukkant föl, sajátságos humorával fűszerezve a hangulatot. Az általa főzött étek kellőképpen bizarr és ízletes különlegesség volt: kakas zúzája, taréja és heréje tihanyi vörösborban párolva, pörkölve.
Neves borászok öltöttek pincegazdakötényt, Figula Mihály, Heimann Zoltán, Jásdi István, Linczmayer Tamás és Szeremley Huba töltögették a Szent Donátban a poharakat. A muzsika, a kultúra ízeit sem mellőzték az augusztusi hétvégén. Megvalósult, amit Mádl Ferenc a köszöntőjében előrebocsátott: nemcsak az ételektől és a boroktól derül mindenki jókedvre, hanem az együvé tartozás örömétől is.

Hol dal, hol tánc, hol gitármuzsika gyönyörködtette a nézőket. Kora este, éjszaka enyhült a szokatlan forróság: akkor már fogékonyabb az ember a szellemi táplálékra is. A faluban kisebb-nagyobb csoportokba verődött társaságok sétálgattak. A Dobó vendéglőben két fiatal gitáros, Mihók Anita és Kovács Bálint latin zenéje bűvölte el a hallgatóságot.
A szombati program folytatódott vasárnap, új szakácsokkal, s vélhetően sok új vendéggel, bár a Jókedvvel, bőséggel számos olyan látogatót marasztott a második napra is, akik éjszakáig múlatták az időt Csopakon. Kondor Katalin rádióelnöknek Stifner Gábor vezetőszerkesztő segített a pontypaprikás elkészítésében, Egerszegi Krisztina padlizsános spagettivel és csúsztatott palacsintával rukkolt elő, Hargitay András úszóbajnok a végtelen számú hallevesek újabb és kívánatos variációját kínálta. Kerényi Imre harulát ajánlott (a tócsnihoz hasonló, krumplis étel), Németh Kristóf színművész pikáns különlegességet: angolnát ananásszal és áfonyával. Igazságtalan lenne a Dobó vendéglő mesterszakácsát, Kós Lajost kihagyni a felsorolásból, de kétségtelen, az alkalmi szakácsok uralták a csopaki konyhák és fehér asztalok környékét, hogy ők alkothassanak elsősorban.
A muzsika, a dal és a tánc e napon sem volt kevesebb. A hagyományteremtés elkezdődött, folytatni szeretnék jövőre is.
– A Balaton nemzeti kincs, s érte tenni mindenkinek öröm – mondta Dalma asszony, aki megtiszteltetésnek érezte, hogy e tradícióteremtő fesztiválon az övé a háziasszony szerepe.