Strasbourgban keresi igazát a cseh légiós

A strasbourgi Európai Emberi Jogi Bíróságon keresi igazát az utolsó élő cseh légiós, akit a második világháború után a Benes-dekrétumok alapján életfogytig tartó börtönbüntetésre ítéltek, mert állítólag együttműködött a nácikkal, s per-újrafelvételi kérelmét a mai cseh bíróságok elutasították.

A most 108 éves Alois Vocásek, aki az első világháború idején tagja volt a külföldön megalakult csehszlovák hadseregnek (a légiónak), a második világégés idején rövid ideig valóban tagja volt a Vlajka elnevezésű cseh fasiszta szervezetnek, de gyorsan kilépett, s azt állítja, hogy néhány hónapos tagsága alatt senkinek sem okozott kárt, senkit sem bántott. A népbíróság azonban más véleményen volt, s 1946-ban életfogytiglanra ítélte. Végül is kilenc évet töltött börtönben. Vocásek az 1989-es rendszerváltás után megpróbálta elérni pere újrafelvételét, illetve az ítélet megváltoztatását, de sikertelenül. Július elején a perújrafelvételt az alkotmánybíróság is elutasította, ugyanakkor elismerte, hogy a háború utáni csehszlovák bíráskodás mai szempontból sok kívánnivalót hagyott maga után. „Nyilvánvaló, hogy az alapvető emberi szabadságjogok szigorú betartása követelményének a háború utáni bírósági döntések többsége (s nemcsak a Cseh Köztársaságban) nem felelne meg. Ez azonban önmagában nem elegendő ok bármely akkori bírósági döntés eltörléséhez” – olvasható az alkotmánybírósági indoklásban. Az alkotmánybíróság állásfoglalása után Vocásek úgy döntött, hogy Strasbourghoz fordul, s meg van győződve arról, hogy az Európai Emberi Jogi Bíróság neki ad majd igazat. Ügyvédje azt állítja, hogy az ügyre Antonín Zápotocky egykori csehszlovák államfő 1954-ben kiadott amnesztiarendelete is érvényes. Más ügyvédek szerint az amnesztia a Benes-dekrétumokkal összefüggő döntésekre nem vonatkozik.
Az idős légiós, aki az első világháborúban először az osztrák császárért, majd ellene harcolt, s a csehszlovák légióban Jaroslav Haseknek, a derék Svejk katonáról szóló világhírű regény szerzőjének volt bajtársa, évek óta azt hangoztatja, hogy számára a dolog becsületbeli ügy. Személyesen leginkább azt fájlalja, hogy egykori légiós harcostársai az elmúlt évtizedekben elfordultak tőle, s nevét a légiósok névsorából is törölték.