Változó német drogpiac

A kábítószerpiac és a drog-előállítás átalakulását tapasztalja a német rendőrség. Berlinben éveken keresztül a Bahnhof Zoo – az állatkert mögött fekvő pályaudvar – és környéke számított a kábítószer-kereskedés leghírhedtebb központjának. A főváros bűnügyi hivatalának megítélése szerint változott a helyzet, a dílerek és áldozataik igyekeznek közelebb kerülni a központhoz.

Az új találkahelyek: a Nauener Platz és a földalatti vasút több állomása. Az U-Bahn hálózatát a dílerek egyre gyakrabban használják, állandó mozgással igyekeznek elkerülni a rendőri megfigyelést. A statisztikai adatok – tekintettel a helyzet átláthatatlanságára – legfeljebb megközelítőek, a rendőrség szerint csak a heroint fogyasztók száma meghaladja a nyolcezret. Ehhez jönnek még a kokaint, Cannabist, ecstasyt és LSD-t vásárlók. A drogosok havonta körülbelül ezerötszáz eurót költenek kábítószerekre.
A szövetségi egészségügyi minisztérium a tömegkommunikációs eszközök segítségével igyekszik felhívni a figyelmet a törvény szigorú előírásaira. Öt év feletti börtönre ítélhető például minden olyan személy, aki közepes mennyiségű Cannabist termel és azt árusítja. Hosszú oldalakat tesz ki a büntetendő cselekmények listája, a kiszabható bírósági ítéletek változatai. A detektíveket nemcsak a fogyasztók számának növekedése nyugtalanítja, aggasztóbb az a technikai fejlődés, amely az erkélyeken, lakásokban és padlásokon kialakult „kertészkedésre” jellemző.
A profi módszerekkel folyó termesztés mintapéldányára a véletlen folytán bukkantak rá a nyomozók. A német–belga–holland háromszögben fekvő Aachen egyik bérházában tűz ütött ki, s a kivonuló lánglovagokra meglepetés várt, a két felső emeleten, százhúsz négyzetméteren hétszáz palántányi ültetvényre bukkantak, fűtéssel, öntöző- és elszívóberendezéssel. Ez utóbbi akadályozta meg, hogy a szomszédok felfigyeljenek a növények oly jellegzetes illatára. Az ablakokat fekete fóliával takarták le, de ez elé még függönyöket akasztottak, megőrizve a szokásos polgári lakások jellegét. Az ültetvény termésének nagykereskedői értéke legalább kétmillió euróra rúgott.
A mindeddig legnagyobb ültetvényre a német–holland határ közelében fekvő Geldernben bukkantak a tartomány nyomozói. Két üvegházban ötmillió euró értéket képviselő negyvenhétezer palántára leltek. A kertészet tulajdonosa és fia csökönyösen állította ugyan, a hajtatókat két holland bérlőnek adták ki, és fogalmuk sem volt róla, hogy azok ott mit termesztenek. E mesét sem a rendőrök, sem az államügyészség nem hitte el, és a bíróság mindkettőjüket huszonhárom havi szabadságvesztésre büntette, viszont az ítéletet felfüggesztette. A két holland állampolgárt még mindig körözik.
Szerencsésebbnek mondhatta magát a Köln és Bonn között fekvő Wesseling egyik földművese, akinek a termőföldjén több mint harmincezer Cannabis-palántára bukkantak. A szomszédoknak feltűnt, hogy egyre több fiatal surran be a napraforgóval beültetett területre, majd onnan meglehetősen „felvillanyozva” kerül elő. A gazda szerint ideális ökológiai trágyát kínáltak fel neki, aminek összetételét nem ismerte, éppen úgy nem, mint a napraforgók között felbukkanó növényt sem. A rendőrség és az igazságszolgáltatás ennek az ellenkezőjét nem tudta rábizonyítani.
A házilag készített hasis a hatvanas években bukkant fel az NSZK-ban, akkor a polgári életmóddal szakító hippik és a szélsőséges baloldali nézeteket valló, úgynevezett parlamenten kívüli ellenzék (APO) tagjai számítottak önellátónak. Példájukat egyesek még ma is követik, és erkélyükön két-három cserépben Cannabis-palántát ápolnak saját szükségletre.