Emlékek és félelmek napja New Yorkban

Nem letargia, sokkal inkább az előretekintés jellemző a New York-i lakosságra két évvel a terrortámadások után. A befektetők felednék már a múltat, s a lerombolt ikertornyok méreteit is túlszárnyaló kereskedelmi központot építenének. Az áldozatok hozzátartozói viszont tiltakoznak a kegyeletsértőnek tartott tervek ellen. Bár 2001 szeptembere óta senki sem érzi a metropolisban igazán biztonságban magát, a romoknál elhelyezett virághegyek már csak a csöndes visszaemlékezésről, s nem a bosszúvágyról tanúskodnak.

Nem gondoltuk, hogy ez komoly – emlékezik vissza a két évvel ezelőtti eseményekre Bartos Melinda. „Éppen a buszon ültem, s ott jártam egész közel a tornyokhoz, amikor az egyik repülő becsapódott. Nem láttuk, hogy pontosan mi történt. Először azt gondoltam, hogy egyszerűen csak kigyulladt valami egy irodában, de a buszon voltak, akik már ekkor kiabálták, hogy terrrortámadás, terrortámadás”– meséli a New Yorkban magyar könyvesboltot üzemeltető hölgy.

„New York-iak vagyunk, túl fogjuk élni” – hirdették transzparensek tavaly, a tragédia első évfordulóján. Számos – olykor hajmeresztő – elképzelés és könyvek tucatjai láttak ekkorra már napvilágot, s sokakat még a bosszúvágy hajtott. A harcias szellem mára azonban jószerivel visszaszorult a palackba, a terrorizmus elleni küzdelmet meghirdető George Bush elnök népszerűsége pedig majdhogynem a felére csökkent. Szeptember 11-e persze kitörölhetetlenül beleivódott az amerikai emberek tudatába.

A terrortámadások után a New York-iak „már csak azért is” alapon az újabb felhőkarcolók mielőbbi felépítését sürgették, többségük ma azonban úgy gondolja: elég lenne egy szerény emlékhely, esetleg egy múzeum az ikertornyok helyén.

Nem így gondolkodnak azok a befektetők, akik már pontosan meg is álmodták a jövő Világkereskedelmi Központjának terveit.
A lerombolt ikertornyok utódjának megépítésére akár tízmilliárd dollárt is fordítanának, csakhogy ez lehessen a világ legnagyobb ilyen jellegű épülete. Annyi biztos, hogy az 541 méter magasra szökő épületegyüttes megálmodója, Daniel Libeskind nem fog rosszul járni, az ő „tiszteletdíja” ugyanis négy és fél millió dollár lesz.

A Világkereskedelmi Központ tonnánként 75–100 dollárért értékesített acélgerendái – amelyek a legvastagabbak és legerősebbek, amelyet valaha is építkezéshez használtak – egyébként rövidesen kínai, malajziai, dél-koreai és indiai beruházások alapanyagai lesznek. A helyükön megálmodott nyolc-tíz millió négyzetlábnyi területű leendő komplexumban helyet kap majd számtalan iroda, szálloda, építésével párhuzamosan hatalmas közlekedési csomópontot is kialakítanak.

Az igencsak monumentális tervek előtt az áldozatok hozzátartozói azonban értetlenül állnak. Az általuk alapított szervezet az évfordulón felvonulással ad hangot véleményének, miszerint csakis egy, a tragédiára emlékeztető építménynek van létjogosultsága itt, szeretteik acélkoporsójának helyén. A kisebb megmozdulások keltette indulatokat leszámítva azonban a New York-iak megbékéltek, s a jövőbe néznek. A pontosan ma két éve megkezdődött új időszámítás persze nem adott még elég lehetőséget a hegek teljes begyógyulásához. Sokan nem találták meg szeretteik maradványait, hiába vetették be egykor a legmodernebb DNS-vizsgálatokat is a füstölgő romok alatt rekedtek azonosításához. A legfrissebb adatok szerint – amelyeket az MTI is közölt – alig háromszáz holttestet találtak egyben, közülük is csak tizenkettőt lehetett felismerni. A 19 893 darab testmaradványból eddig 7474-et azonosítottak. A közel kétezernyolcszáz ember közül 1268-nak még mindig nem találják a nyomát sem.

A két évvel ezelőtti támadást követő mentési munkálatok során 343 tűzoltó is életét vesztette. Közölük utolsóként a huszonkilenc éves Michael Paul Ragusa épp a napokban kapta meg a neki járó végtisztességet, koporsójába azonban csak egy kis üvegfiolát helyezhettek, benne a tűzoltó egykor donorként adott vérével. Nem csoda, hogy a tűzoltólaktanyáknál az elhunytak fényképei mellett szeptemberben immár rendre megjelennek a megemlékezés és a hála virágai. A többi áldozatéhoz hasonlóan az ő neveik is felkerültek a 14. utcai metróállomáson elhelyezett mementóra.

A megemlékezésnek született mindeközben egy ennél látványosabb, ugyanakkor sokak számára igencsak visszataszító formája is. A nagy amerikai show-biznisz rátette ugyanis a kezét az eddig tabuként kezelt tragikus események emlékére is, s amíg két évvel ezelőtt az éppen készülő filmekből kivágták az ikertornyokat is ábrázoló képsorokat, mára elérkezett az idő, hogy film készüljön szeptember 11-ről. A Bush elnököt hősként bemutató, propagandaszagú alkotás pontosan illeszkedik az amerikai média és szórakoztatóipar által beindított manipulációs rendszerbe, s egyelőre nem tudni, milyen indulatokat gerjeszt majd. A fogalommá vált szeptember 11-e évfordulóján is él tehát a félelem, hogy a gépezet az emlékezés napját is propagandacélokra használja fel, palástolva ezzel az éppen e tragikus nap által beindított dominóelv buktatóit.

Hadihajó épül a romokból
Hadihajó építéséhez használják fel a két éve lerombolt Világkereskedelmi Központ romjai alól előkerült acélszerkezeti elem egyes darabjait. Az erős és jó minőségű, huszonnégy tonnás acélszerkezet a 196 méter hosszú hadihajó orrtőkéje lesz, és a támadások áldozatainak az emlékét hirdeti majd. Az acéltömböt a Louisiana állambeli Amite-ban már be is olvasztották, magát a hajót pedig New Orleansban építik meg, s a tervek szerint 2007-ben bocsátják vízre. A hadihajón nyolcszáz tengerészgyalogos fér majd el. A már most New York névre keresztelt vízi jármú az ötödik San Antonio osztályú hadihajó lesz. Ebből a kétéltű csapatszállító hajótípusból összesen még tizenkettő építését tervezik. (Gy. Zs.)