Gyógykezelés Tapolcán

A szocik képviselőcsoportja nyilvánvalóan pszichoterápiás kezelést kapott Tapolcán, miután felkereste háziorvosát és gyógyszerészét, aki mélakórt (búskomorság, depresszió) állapított meg a honatyák zöménél. „Megzavarodott” a párt – olvashattuk itt és amott, egyelőre még nem a zárójelentésben. Nem tudjuk, a tapolcai tavas barlangot igénybe vették-e (a népi gyógymód mián) a terápia szervezői; állítólag a hideg víz megnyugtat és kijózanít. A ponty is hibernál ősszel, ami egyúttal azt jelenti, hogy kevesebb energiát fogyaszt (ezt a szocik egyébként a nyugdíjasoknak is ajánlják). Itt jegyezzük meg, hogy a ponty a szatyorban már egyáltalán nem fogyaszt energiát.
Visszatérve a pszichoterápiára (a terapeuták: dr. Kovács, prof. Horn és med. phil. Lendvai) annak eredményeképpen: „a hitetlenkedő és keserű frakció a kétnapos ülés végére elszánt és tettre kész lett”. Tehát ültek, a pszichiáterek ezúttal nem díványt használtak. Ez modern módszer, mondhatni hát, hogy a párt megint megújult. Az eredményt Freud is megirigyelhetné: a szoci honatyák, akik már-már úgy érezték magukat, mint egy-egy tőkésréce a Hortobágyon, hallván, hogy jön Medgyessy, „tisztítótűzön” mentek át, és ráébredtek, hogy valójában a réce és nem Gyurcsány a tőkés. A „tisztítótűz” kifejezést az egyébként ateistának tekinthető Népszabadság használta. A kezelés oly eredményes volt, hogy a melankólia nagy harci kedvnek adta át helyét. (A szocik nyilván azzal is biztatták egymást, mint a mélyhűtött szovjet embrió: „Szerjózsa fasza gyerek, nem fázik”.)
Nem tudni, hogy a pszichiáterek meddig hatoltak be a párt tudatalattijába. Egyesek szerint Gerő Ernőig és Rákosi Mátyásig jutottak, s ősegójukból akkor tört fel a diadalmas kiáltás: ezekhez képest mi angyalok vagyunk! A gyógykezelés tehát sikerült. A beteg ismét nyugodt.