Milliók életét keseríti meg a parlagfű

Nagy gaz című összeállításuk (Magyar Nemzet Magazin, augusztus 23.), valamint dr. Nékám Kristóf hozzászólása (augusztus 29.) is sürgeti a tetteket a parlagfű ellen, rámutatva, hogy az eredményes beavatkozásnak nincsenek meg a feltételei. Bizony, míg az illetékesek tehetetlenkednek, a parlagfűpollen tíz–nyolcvanszorosan (!) múlja felül a levegőben a megbetegítő határértéket országszerte. Milliók betegsége, szenvedése, milliók életének megrövidülése folyik és fokozódik évről évre. Felelős ezért a kormány és a parlament? Igen, teljes mértékben felelős.
A jelenlegi reménytelen helyzeten csakis a megfelelő törvényi szabályozás és annak következetes végrehajtása segíthet. A mostani törvény azért rossz, mert a parlagfüvet nem egészségkárosítóként, hanem gyomként üldözi, ami egyáltalán nem ugyanaz. Olyan törvény kell, amely egészségre veszélyes növényként tartja számon a parlagfüvet, és tömeges előfordulása esetén elrendeli a hatósági irtást, mégpedig minden felszólítás és bürokratikus huzavona nélkül.

A módosított törvényben ki kellene hirdetni, hogy június közepétől mindenki felelős a tulajdonában lévő földterület parlagfűmentességéért. Ha a földdarab vagy annak valamely része (például a szegélye) súlyosan szennyezett parlagfűvel – tömegesen áll rajta a parlagfű, azaz eléri azt a sűrűséget, amelynél már a kaszálás a legjobb irtás –, akkor a tulajdonos terhére és kárára hatósági kaszálás történik mindenféle figyelmeztetés nélkül. Kimegy a kaszálógép, és letarolja az összes növényt a fertőzött részeken, majd behajtják a költséget a tulajdonoson. (Ha egy mezőgazdasági táblán a parlagfű az uralkodó növény, ott számottevő termés már nem várható. Az esetleg vitatott kár tehát elhanyagolható.)

A magyarországi hatalmas parlagfűállomány kilencven százaléka a tavaszi talajmunkákat követően parlagon hagyott földeken és a rossz állapotú kapás kultúrákban van. E földek „termése” nélkül bizonyosan az egészségkárosító koncentráció alá kerülne a parlagfűpollen a levegőben, ha a közterületeken és a települések szem előtt lévő részein is elérné az irtás a minimálisan elvárható szintet.

A megfigyelés és bejelentés mezőőrök híján megoldható lenne vakációzó egyetemisták és főiskolások bevonásával, talán még társadalmi munkában is. Ezt követné a hatósági szemle (esetleg videofelvétellel), amelynek eredményeként kivezényelhetnék és ki is vezényelnék a kaszálógépet.
A két- (vagy már három-) millió szenvedő meg fellélegezne. Mi ennek az akadálya?

Dr. Marton János Szeged