Panoráma

Reggeli tévébeszélgetés Demszky Gábor főpolgármesterrel. Markánsabb ébresztő nem is kell a magyar embernek, már tolul is a vér a fejbe, szorul ökölbe a kéz, a zsebben pedig nyílik a bicska. A főváros sikertörténetének soros folytatását hallja a tévénéző, csak úgy dudorodik ki benne a ki nem mondott következtetés: nagyszerű főpolgármesterrel áldott meg minket a Gondviselés.
A beszélgetésben (Forró Tamás, a Banja Luka-i borbély a fő kérdező) természetesen rengeteg a politika, az egyik kérdező például imigyen szól: „Ha jól tudom, az európai fővárosok élén csak kevés helyen áll liberális vezetés…” Demszky sóhajt: „Sajnos jól tudja, kevesen vagyunk. Nálunk mindenesetre már tizenhárom esztendeje liberális (és egy ideje szocialista is – a szerk.) a főváros. Meg is lehet nézni…”
Hát meg, kedves Demszky uram. Ha ideje engedi, menjen egy-két kört a főváros útjain autóval, de ügyesen szlalomozzon, mert rengeteg ám errefelé a kátyú, a tengely pedig gyorsan törik. Beszélgetni nem tanácsos közben, mert könnyen elharapja nyelvét az ember, aztán ott marad pöszén, pontosabban pöfén… Külön meginvitálnám szűkebb pátriámba, Mátyásföldre, amelynek nagyjából fele csatornázatlan környék, dimbes-dombos földút mindenfelé, száll a por, ha autó megy el az utcában, lehet újramosni a kiteregetett ruhákat. A szippantóautók árasztotta ájerral sem könnyű együtt élni…
Hogyan is fogalmazzak? Amióta láttam a konzervatív vezetésű Prága festménybe illő, újjávarázsolt, ódon házait, templomait, patyolattiszta tereit, udvarait, virágban, zászlódíszben pompázó középületeit, azóta kicsit lepereg rólam ez a liberális városszózat – kisegítő iskolások talán még beveszik. Mi, kutyaürüléken hanyatt vágódó fővároslakók, aluljárókban lemarkecolt járókelők már nemigen hiszünk a bunkó orgánumú liberális eszméknek.