A legfontosabb a bikavér dicsősége

Megszállottan hisz az egri bikavérben Gál Tibor egri borász. Szerinte a mára meglehetősen „lecsúszott” egri borvidék hírnevét az egykor szintén sokkal szebb napokat megélt nedű segítségével lehet és kell visszaállítani. Ehhez a tisztességtelen szereplőket ki kell szűrni a piacról, mert ők és termékeik rontják a borvidék és borok hírnevét. A szigor mellett kitartó munka, új telepítések és új szőlőfajták is szükségeltetnek. Így ki lehet alakítani azt a stílust, amitől borvidék egy borvidék, és azt el lehet helyezni a világban, valamint meg is lehet magyarázni a fogyasztóknak. Szerencsére – bár még sok nehézséggel kell megküzdeniük – szépen szelektálódik az a réteg is, amely alkalmas arra, hogy bikavért készítsen.

A tavalyi és az idei évjárat alkalmas lehet arra, hogy az egri bikavér dicsőségét elkezdjük viszszaállítani. Ezek az évjáratok, sőt a 2001-es kivételével azt mondhatom, hogy az elmúlt öt évjárat jó volt, alkalmas arra, hogy „igazi” bikavért állítsunk elő. Ehhez azonban szükség lenne arra is, hogy a tisztességtelen szereplőket kiszűrjük a piacról, mert ők és a termékeik elképzelhetetlen módon rontják a bikavér és a borvidék hírnevét, holott Eger ma még mindig a bikavérről ismert – kezdte Gál Tibor. Hogy ezt a megítélést pontosabban megvilágítsa, elmesélt egy történetet, amely 1995-ben, az ExpoVinen játszódott le, ahol odament hozzá egy idősebb hölgy, és kért tőle egy pohár jó bort. Egyetlen kikötése volt csak, hogy az a bor ne egri legyen. Innét indultunk – tette hozzá.
A hírnevünk visszaállítása nagyon nehéz – folytatta a borász. Itt kétezer hektár szőlőt telepítettek az elmúlt években, többet, mint bárhol másutt az országban. Sajnos a telepítéseknek csak kisebb hányada alkalmas arra, hogy nagy vörösborokat és így kiváló minőségű bikavért nyerjünk belőlük. Részint azért, mert a telepítésekért felelős személy nem volt a helyzet és felelősség magaslatán, részint ezért, mert sok volt a manipulatív telepítés – fűzte hozzá.
Szerencsére azért szépen szelektálódik az a réteg is, amely alkalmas arra, hogy bikavért készítsen. Nekik viszont a borvidék kiszélesítésével sokkal könnyebb dolguk lenne. Talán meglepő, de az egri borvidék nagy része – fekvéséből, időjárási és talajtani viszonyaiból adódóan – alkalmatlan igazán nagy vörösborok készítésére, csupán foltokban vannak erre megfelelő területek. A Bükkalja magasabban fekvő területei sokkal jobban megfelelnének e célnak, mint a borvidék nyugati területei, ahol a Mátrából lezúduló hűvösebb levegő rontja a lehetőségeket. A Bükkalján a jó levegő és a jobb talaj mellett jobbak a turisztikai lehetőségek is, mint itt a borvidéken. Egy-egy borvidék attól borvidék, hogy stílusa van, és nekünk, óvilági borászoknak ehhez kell tartani magunkat. Akkor tudunk rendes marketingmunkát végezni, ha ez a stílus megmagyarázható és elhelyezhető a világban. Külföldön is ekkor tudjuk az egri bikavért eladni. De fontos, hogy az óvilági borászok sehol sem fajtanévvel adják el a bort, hanem alkotnak egy márkanevet, esetleg egy csúcs márkanevet, és arra fűzik fel borvidékük jövőjét – mondta Gál Tibor. Gondoljunk csak a Chiantira Olaszországban. Most ezen dolgozik a borvidék – tette hozzá. Itt azonban világosan kell látni azt is, hogy túl sok borvidék van Magyarországon.
A mátraaljai, a bükkaljai és az egri borvidék területe tizenötezer hektár, és összesen egymillió hektoliter bort készítenek. Ha az itteniek minden liter bor után befizetnének öt forintot, akkor megteremthető lenne e márka – a bikavér – ismertségének az alapja. Nem kellene új márkát kitalálni, hisz egy régivel már rendelkezünk, de azt jól le kellene porolni, és rendesen megcsinálni, mint elődeink – emlékeztetett Gál Tibor.