A baloldal ideológusainak, véleménytulajdonosainak és egyéb ködtermelőinek szívfájdalma, hogy a rendszerváltozás óta nem született a jobboldalon modern, XXI. századi, európai mércével mérve is kifogástalan jobboldali, konzervatív párt. Persze hasonló jelzőkkel ékesíthető baloldali párt sem jött létre, de az legalább a permanens világra vergődés állapotában van. A Magyar Szocialista Munkáspárt átkeresztelése (bár a keresztség nem egészen helyénvaló kifejezés) óta a maradvány nagyjából hetente nekiveselkedik, hogy modern, európai stb. szociáldemokrata párttá formálja a honi baloldal vezető erejét, de a jelek szerint eme törekvésük mindmáig sikertelen maradt. Elfogulatlan szemlélő számára kétségtelen és vitathatatlan, hogy az elmúlt tizennégy évben folyamatosan és rendszeresen változott az MSZP, a mély bolsevizmus és a langyos kádárizmus között hánykolódott, ám ezt a vergődést saját propagandistáikon kívül még senki nem minősítette XXI. századi szociáldemokráciának.
Az MSZP mint utódpárt eddig nem tudott, nem is nagyon akart megszabadulni a múltjától, illetve nem kívánt lemondani a múltjában kiépített és megszerzett előjogokról, ezért minden úgymond modernizációs törekvése nem volt (s ma sem) más, mint az egykori, jórészt másodvonalbeli nómenklatúrának a pillanatnyi erőviszonyoknak és a kifelé kommunikálható érdekeknek megfelelő átcsoportosítása. Akik komolyan gondolták a párt modernizálását (Pozsgay, Szűrös), azokat kipenderítették, vagy a süllyesztőbe rakták – a baloldali értékrend előírásai szerint. Közben felnőtt egy új generáció. Őket nem vádolhatja senki sötét és nyomasztó pártállami múlttal, de a haszonélvezetről ők sem akarnak lemondani. Elszántan hangoztatják megváltó reformer tervezeteiket, hogy aztán az új idők fiatalos szellemiségének jegyében az apparátus bürokratáivá szürküljenek (Kiss Péter, Tóbiás, Burány stb.). Olykor még kisebb viharokat is kavarnak, mint Szili Katalin, aki a párton belüli zsákmányszerzőkről beszélt, más alkalommal meg a nómenklatúrától szeretett volna szabadulni. (Tipikus értelmiségi köldöknézés, hogy igazából klientúrát akart mondani.) Szili váratlan és gyorsan lefagyasztott kirohanásai azt bizonyítják: a párt megújítása, szellemi, morális reformja állandóan programon van. Belső igény mutatkozik rá, jóllehet kifelé, a választóknak 1990 óta azt hirdetik, hogy az MSZP tüchtig szociáldemokrata párt, s csak a jobboldal alantas aknamunkája miatt nem ér el 99,7 százalékos eredményt a választásokon. Eddig csak az ország látta kárát, hogy a lakosság nagyobbik része kétszer is bedőlt a Horn és Kovács formátumú reformereknek, ám úgy látszik, a párt érdemdús veteránjai is belátják, az újabb nagy átveréshez friss erők bevetésére is szükség lesz.
Gyurcsány Ferenc lenne ez az üde, új fuvallat. Ideális szociáldemokrata. Dzsentri ősökkel bír, proliként szocializálódott, a KISZ-ben nyílt fel a szeme, a rendszerváltás után lett „mi az hogy, nagyon is…”. Az öreg hantás Horn békülési gesztusai egyre kínosabbak, ellenben a Feri nagy ívű linkelése a nemzeti középről, meg a baloldal reformjáról még hihető lehet azok körében, akik saját nyomorúságukból sem okulnak. Ráadásul azonnal benyeli a „művelt Nyugat”, amely mindent hitelesnek tart, ami balról érkezik. Úgyhogy Gyurcsány, olykor önkritikus hangokat megütő, szebb jövőt ígérő, csak éppen a kézenfekvő következtetéseket mellőző, baloldali programtervezete sikerre van ítélve. Jól kezelhető, hasznos dokumentuma lesz a megszokott szocialista színjátéknak, amelynek lényege, hogy a pártos kötődésekre, a kapcsolatrendszer „esélyegyenlőségére” alapozza a demokráciát.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
