Én nem tudom...

Én nem tudom, igazam van-e, de úgy látom, hogy Gyurcsány, aki tetőtől talpig a mi kutyánk kölyke, az utóbbi időkben kissé elszemtelenedett. Ez a fickó (így nevezi önmagát a saját háta mögött) határozott kijelentéseket tesz a demokrácia mibenlétéről, s akként nyilatkozik, hogy például Mádl Ferencet az ellenzék, saját embereként, mintegy dróton rángatja. Minderre a fickó, akit tán ürgének, hapsinak vagy arcnak is nevezhetnénk a háta mögött, mivel beszédstílusával felhatalmazást adott rá, abból következtetett, hogy a köztársasági elnök úr a lex Szászt normakontrollra az alkotmánybíróság elé küldte. Az ürge másokkal együtt (Avar, Mészáros Tamás, Németh Péter, Dési János) a demokráciát látja veszélyben forogni, s egy árnyékállam létrejöttéről vizionál, mivelhogy – szerinte – a kormány szabad cselekvésében ekként gátolva van. Ez a sok arc, amikor annak idején a demokrácia atyja, Árpi bácsi dafkélt az Antall-kormánnyal (mint volt stabil SZDSZ-politikus), ezt egy nagy egyenlőségjellel ünnepelte, miszerint Göncz Árpád = Demokrácia.
Na már most Gyurcsány krapeknek van-e igaza vagy a Csipkerózsika-álomba merült Demokratikus Chartának. Az igazságra vonatkozó kérdésünk elsősorban azt vitatja: mi a feladata a Magyar Köztársaság elnökének, s ha van feladata, akkor helyes-e az, hogy államfői megbízatása bizonyos idővel átnyúlik a választási ciklusokon, így – függetlenségét megőrizve – bizonyos mértékig kontrollálhatja azt a hatalmat is, amely annak idején már megválasztásával sem értett egyet. Mit gondolnak vajon ezek az aranyapócák arról, hogy miért volt az MDF–SZDSZ-paktum egyik döntő eleme a szabad demokrata politikus államfővé választása egy ellentétes érzelmű parlamenti többség által? Miért favorizálta a baloldal a színtiszta haladó baloldali Árpi bácsit, aki aztán Hornnal jól kijött? Ki a pártkatona inkább, ő vagy inkább Mádl Ferenc, aki soha semmilyen pártnak nem volt a tagja? Természetesen a mi kutyánk kölykeivel ellentétes értékrendjét nem vonom kétségbe, de ha egy ilyen kölyök kétségbe vonja Mádl tisztességét, jogászi szakértelmét és alkotmányos elkötelezettségét, akkor valóban veszélyeztetve látom a demokráciát.
A fent említett ATV-s sajtó-akciócsoport, a ritmikusan rángatózó Avartól kezdve a bölcs Mészároson keresztül, az éppen bölccsé válni készülő Németh Péterrel Gyurcsány pofihoz hasonlóan a demokráciára hivatkozva abszolút demokráciatagadó attitűdöt árul el. A sajtónak ugyanis – elsősorban szerintük – mindig az aktuális hatalom bírálata a feladata, mondhatni, eme pasik szerint, a sajtó mindig ellenzéki. (Még az ifjú Dési is, aki jó úton van, hogy teljesen függetlenné váljon.) Miközben kontráznak egymásnak és Gyurcsánynak, vitát mímelve, nem ég szégyenpír az arcukon, s az ATV-hez érkező bornírt sms-eket látva talán el is hiszik, hogy igazuk van.
Ez elképesztő. Van még egy kérdésünk. Miért lépett ki Gyurcsány (vajjal a fején) a napra? Nyilván azért, mert szándékában áll ott maradni. Ha most, másságos honfitársaim szellemében, kijelentem, hogy ha ez a fickó lesz Magyarország miniszterelnöke, akkor elhúzok innen a francba, nyilván nem hisznek nekem. (Pedig már az előszobában becsomagolva állnak a bőröndjeim, Natasa a hűtőtáskában.)
Egyszóval veszélyben forogni látom a demokráciát, de nem Mádl Ferenc, Polt Péter és Kondor Kata által. Inkább azért, mert ezek a fazonok kisajátítják a nyilvánosságot, és félrevezetik a közvéleményt. Egy reményem van: nem tudni, hogy jelenleg ez a közvélemény – amely politológiai fikció – hogyan viszonyul azokhoz az ügyekhez, amelyeket teljesen azért nem lehet elrejteni előle. A választópolgároknak egy reményük lehet: önmaguk. De ebben a reményben már többször csalatkozniuk kellett. Megismétlem tehát: bizonyos közjogi méltóságok arra valók, hogy kontrollálják a hatalmat. Erre volt, vóna hivatva a sajtó is, nem pediglen az ellenzék ostorozására. A függetlenség persze egészen más dolog. A magyar közéletben a pszeudofüggetlenek mindig balra húznak. Ez az igazi baj.
Végül fogalmam sincs, miért fújt riadót Gyurcsány gyerek. Hiszen csak alkotmánybírósági normakontrollról van szó. Attól tart, hogy az Alkotmánybíróság is Fidesz-bérenc?
Vagy netán mégis a szocialista törvénykezelés lépi át időnként az alkotmányosság és a demokrácia határait? Én nem tudom…