Dzsentrivilág

A hírek szerint Medgyessy Péter nagy ívű országértékelő beszédre készül, majd szakértők bevonásával médiakampány indul, mely május elsején, az uniós csatlakozás napján hatalmas kormányzati ünneplésbe torkollik. A söjtöri ember arról még nem szólt, hogy a nagy felhajtásnak milyen anyagi vonzatai vannak – természetesen állami pénzből. Ellenzéki politikusok kifogásolják, hogy a kormány a csatlakozás örömére egyetlen nap alatt egymilliárd forintot készül elkölteni. A kritikát a Fiatal Baloldal vérbő szónoka, Zuchslag János visszautasította, a kancellária pedig jelezte, hogy két nap alatt költik el az összeget, ami „csak” 790 millió forint. Szerintem nem kéne felháborodnia a tudományos baloldalnak, a kétkezi magyar már most kétkedni kezd az MSZP proletár gyökereiben.
Torz és gusztustalan, amikor egy milliárdosokból álló mágnáskerti kaméleonpárt türelemre, megértésre és szerényebb fogyasztásra kéri – kényszeríti – a lakosságot, miközben önmaga fényűző, dzsentri életmódot folytat az adófizetők pénzéből. Ilyenkor szokott jönni a panelellenérv: volt ám az Orbán-korszakban is pazarlás, tűzijáték a Dunán, a Szent Korona utaztatása. Volt. De negyven év után ekkor épült fel annyi ígérgetés után a Nemzeti Színház. És áll a majd’ hatvan évvel ezelőtt lerombolt esztergom–párkányi híd. És felépültek az árvíz elsodorta tiszai parasztházak. Vajon milyen maradandó alkotás fűződik Medgyessyék nevéhez?
Kicsi ez a kormány, lötyög rajta a nagy mellény. Kulcsárok országa lettünk, ahol már a panamák gubanca is áttekinthetetlen. Ahogyan a sármos söjtöri ember beszédei is. Némi lerabolni valót még remélnek a kiválasztottak – de odaföntről kegyelmet ne reméljenek. Mert Wass Albert óta tudjuk, odafent őrködik a Rend. (Olvassanak utána, ha megkésve is.)
Egy másik költővel élve: Talpra, magyar!