Mérce a magasban

Egy esztendeje Orbán Viktor évértékelő beszédének még az volt a legfontosabb üzenete, hogy a polgári kormány teljesítményével, kezdeményezéseivel az utód számára is mércét jelent. Bár a volt kormányfő által vezetett párt időközben átalakult, nem a Fidesz vagy Orbán Viktor, hanem az ország állapota miatt érezzük nagyon távolinak az egy éve történteket. Akkor kevesen gondolták, hogy rövidesen, mintegy varázsütésre, elveszíti nyomasztó fölényét a koalíció. A tavaly emlegetett mérce mind magasabbnak látszik a Medgyessy-kormány produkcióját szemlélve, s a kabinet döntései egy másik, a „riogató” Orbán-beszéd jóslatait idézik a választók emlékezetébe. Ahogy távolodunk az úgynevezett jóléti rendszerváltás ígéreteitől, úgy ölt testet a két választási forduló között a Testnevelési Egyetemen felvázolt „valódi” kormányprogram sötét víziója (gázáremelés, Széchenyi-terv megfojtása, kedvezményes lakáshitelek nyesegetése stb.). Ha csupán ennek a folyamatnak az állomásait veszi számba, ezt tudatosítja a politikára figyelő közönségben a Fidesz elnöke, már azzal is kínos helyzetbe hozza a kormánypártokat.
Orbán Viktor ezt meg is tette, mégpedig ellenzéki politikushoz illő kíméletlenséggel. Zsugorodás, félelem, bizonytalanság – e fogalmakkal jellemezte a mostani időszakot, megérezve, hogy az egyenes beszéd vált a legnagyobb hiánycikké az elmúlt másfél évben. Ám a kormánykritikán túllépő, a korábbi hasonló alkalmakhoz képest kevesebb metaforába burkolódzó szónoklat lendületesen haladt igazi célja felé: megmutatni a jövőjük, a bizonytalan munkalehetőségek miatt aggódó embereknek, hogy más irányba is lehet(ne) vezetni az ország hajóját, van mód a változtatásra, van tere az értelmes cselekvésnek. S legfőképp: van olyan politikai erő, amely képesnek érzi magát az ország és az egyes emberek előtt tornyosuló gondok orvoslására.
Az országértékelésből 1999-ben teremtett hagyományt az akkori miniszterelnök magának – ironizált tegnap az egyik napilap. Csakhogy éppen egy politikus teljesítményét dicséri, ha kezdeményezéséből hagyomány válik. A kormány és sajtója is a megszokott rituálé szerint készült az eseményre; támadott, elvárásokat rögzített, gúnyolódott – ha ellenséges volt is, miniszterelnöknek kijáró figyelemmel vezette fel a beszédet, s persze ugrásra készen várta annak elhangzását. (Még az a feltételezés is napvilágot látott, hogy Medgyessyék kommunikációs csapata az ellenzék vezetőjének megszólalásához igyekezett kötni az M5-ösről szóló bejelentést.)
Azt egy éve is látni lehetett, hogy hiába nehezedik a baloldalról irtózatos nyomás a Fidesz bázisára, hiába szeretnék a kormányfő emberei erkölcsileg megsemmisíteni Orbán Viktort, a polgári oldalt nem lehet megroppantani. (Az MSZP táborának eróziója ezzel szemben már a bázist is elérte.) A mostani értékelés azon megnyilatkozások sorába illeszkedik, amelyekkel a Szövetség azok számára is választható erőként próbál megjelenni, akik eddig különféle okokból idegenkedtek a Fidesztől. Dühödt támadásaival most őket igyekszik távol tartani riválisától a kormányoldal, ám a tegnapi beszéd után ez még nehezebb mutatványnak látszik.
Az uniós csatlakozás és az európai parlamenti választás évében, a parlamenti ciklus félidejéhez közeledve Orbán Viktornak már nem kell hivatkoznia kormányzása négy évére, a nosztalgiáról az utód gondoskodik. Tegnap nem valamiféle árnyékállam vezére, hanem a politikai váltógazdaság működéséhez nélkülözhetetlen demokratikus alternatíva megszemélyesítője szólt a választókhoz. Nem az egykori, inkább a leendő miniszterelnök.