Mi a pálya?

Könnyebb végigautózni tejfölködben Budapesttől Kiskunfélegyházáig az M5-ös autópályán, mintsem a kivásárlására vonatkozó állami tranzakciót átlátni. Pedig közforintok százmilliárdjai forognak kockán, már csak erre figyelemmel is joggal vetődik fel a kormánnyal szemben a tájékoztatás igénye. Pusztán csak azért, nehogy még megfogalmazódjon valakiben a gyanú, hogy nem is a kormány bonyolítja a közpénzeket érintő, százmilliárdos nagyságrendű infrastrukturális beruházást, hanem a Cosa Nostra.

Elvetélt gondolat? Nem. Volt már rá precedens. Egykori ellenzéki politikusok, Lotz Károly, Eörsi Mátyás, Kuncze Gábor, Keller László vontak párhuzamot az Orbán-kormány és a maffia útépítési gyakorlata között. Annak dacára, hogy velünk ellentétben fent nevezett honatyáknak minden információjuk megvolt arra vonatkozóan, hogy az Orbán-kabinet mikor, hol és miből épít utat, hidat, autópályát. Most viszont semminemű információnk nincsen. És nem is lesz egyhamar.

A tegnapi kormányülés előtt a kormányszóvivői iroda közölte az újságírókkal, hogy a kabinet ülése után nem tartanak sajtótájékoztatót, hanem mindössze egy közleményt juttatnak el a Magyar Távirati Irodához, amelyben tudatják, hogy miről tárgyalt a kormány.

Kényes ügy. Kényes, mert az M5-ös autópálya kivásárlásával a kormány kudarcot kudarcra halmoz és ködösít. Megértjük a kormányszóvivőt, hogy pánikszerűen menekül a kérdések elől: a gazdasági és közlekedési miniszter, Csillag István nem teljesítette határidőre, február elsejéig feladatát, azaz nem zárták le a tárgyalásokat az M5-ös koncesszorával, az Alföld Koncessziós Autópálya Rt.-vel; Medgyessy Péter miniszterelnök még a tárgyalások megkezdése előtt kijelentette, hogy március 12-ével, attól a naptól kezdve, ahogy Szegeden megkezdődik az MSZP kongresszusa, az országos matricás rendszerű autópálya-hálózat között szeretné tudni az M5-öst; a kijelentés helyzetbe hozta a francia többségi tulajdonban lévő AKA Rt.-t, amely nem volt rest, s mindjárt felsrófolta részvényei vételárát.
A tények olyan kérdéseket feszegetnek, amelyek mellett nem lehet elmenni. Illetve lehet, de csak szemlesütve, zakógombot csavargatva.

Miért nem tud tető alá hozni határidőre a kormány egy épkézláb szerződést? Miért nem mentik fel a munkavégzés alól a kisebbik koalíciós párt által a kormányba delegált gazdasági és közlekedési minisztert, ha képtelen volt eleget tenni a kormányfő által rá kiszabott feladatnak? Levonta-e Medgyessy Péter miniszterelnök a következtetést abból, hogy milyen hátrányt okozott a magyar államnak azáltal, hogy alkupozícióját az AKA Rt.-vel szemben megsemmisítette? Miért nem hajlandó beszélni a kormány az M5-ös autópálya kivásárlását célzó üzleti tranzakcióról?
Vége-hossza nincs annak a kérdésözönnek, ami a közvéleményt foglalkoztatja. Ha nem tartanánk patológiás esetnek az olyan alpári stílusú demagógiát, mint amellyel Keller László jeleskedett a választások idején, még akár azt is megkérdezhetnénk: vajon a legmagasabb francia állami kitüntetés, a Becsületrend lovagi fokozata kötelezi-e Medgyessy Péter miniszterelnököt arra, hogy egy francia cég érdekeit inkább szem előtt tartsa, mint a Magyar Köztársaságét?

De ezt a kérdést Keller Lászlóra bízzuk, ennek a műfajnak ő a mestere. Mi csak arra lennénk kíváncsiak: mikor, miből és mennyiért kívánja kivásárolni az AKA Rt. részvényeit a kormány?