Werber örök

Amennyire indokolt a kétségbeesés a kormányoldalon a közvélemény-kutatások jelezte drámai bizalomvesztés láttán, annyira nincs ok az önfeledt ünneplésre az ellenzék táborában. Még akkor sem, ha a legfrissebb felmérések nyomán megdőlni látszik a tétel, amellyel az elmúlt fél évben a szinte folyamatos veszteséget elkönyvelő szocialisták szuggerálták magukat és a közvéleményt: a Fidesz nem tudja bővíteni a bázisát. A koalíciós szavazók tömeges elbizonytalanodása után ugyanis az uniós csatlakozás esztendejéhez érkezve megindult az átszivárgás.

Elsőként a közelmúlt tapasztalatai követelnek visszafogottságot a vezető ellenzéki erő stratégáitól. Ha nem is a mostani mértékben, de a Fidesz fölényét jelezte két éve, közvetlenül a parlamenti választások előtt valamennyi felmérés. Jóval később, többek között az Országos Választási Bizottság másfél évig fektetett állásfoglalását megismerve döbbentünk rá, pontosan mit is jelentett Kovács László sejtelmes mondata: az MSZP nem a közvélemény-kutatásokat, hanem a választást akarja megnyerni. Ron Werber módszereit az MSZP tavaly ősszel ismét sikerrel alkalmazta, ráadásul egy olyan településen, amely inkább a jobboldal szemszögéből minősült hazai pályának. Demecseren már a werberizmus továbbfejlesztett változatával szembesülhettünk: a koalíciós kampány- és propagandagépezet a végre leleplezett viszszaélés ellenére diadalra vezette azt a jelöltet, aki elmarasztaló bírósági végzéssel a tarsolyában még növelni is tudta támogatói számát. Nos, a választási küzdelmet valóban nem a kérdezőbiztosokkal, hanem – a terepen és a nyilvánosság kórosan kiegyensúlyozatlan fórumain – a mindenre elszánt politikai ellenféllel kell megvívni.

Másodszor, a mostani adatokból még az európai parlamenti választások kimenetelére sem lehet következtetni. Nem arra gondolok, hogy négy hónap a politikában nagyon hosszú idő, hanem a hazánkban újdonságnak számító voksolás sajátosságaira és a közhangulat kiszámíthatatlanságára. Az alacsony(abb) részvétel torzítja a mérhető preferenciákat, ami inkább a Fidesznek okozhat kellemetlen meglepetést: a csatlakozás negatív hatásainak kiszolgáltatott vidékiek például nehezebben mozgósíthatók uniós témájú szavazásra, mint az MSZP-t kormányra juttató nagyvárosi szavazócsoportok. A Fidesznek ezért érdeke a választás belpolitikai jelentőségének hangsúlyozása (bizonyítvány a kormánynak), ám óvatosan kell egyensúlyoznia: a túl vehemens retorika taszítja a bizonytalanokat és mozgósítja az ellentábort. Az előre hozott választások lehetőségének felvetése is kétélű fegyver; erről azt gondolom, amit az egyszeri balliberális publicista a neki nem tetsző politikusok likvidálásáról: a nemzet üdvét szolgálná, de megvalósítása akadályokba ütközik. A szinte korlátlan anyagi források fölött rendelkező MSZP várhatóan mindent megtesz majd, hogy ne a gazdasági kérdéseket középpontba állító racionális vita uralja a kampányidőszakot. Mást ugyanis már nem nagyon tud nyújtani potenciális szavazóinak, mint a „szélsőjobboldali veszély” falra festését, a polgári körök és Orbán Viktor démonizálását.

A Medgyessy-kormány jelenleg eladhatatlan termék a politikai áruk piacán, a szocialistáknak tehát mással kell kampányolniuk. Ne írjuk le őket: Werberrel vagy Werber nélkül, a gyűlölet- és hisztériakeltéshez nagyon értenek.