Amióta a brit rendőrség végrehajtotta legnagyobb szabású antiterrorista akcióját három héttel ezelőtt, és letartóztatott nyolc pakisztáni származású brit állampolgárt, teljes a szakadék a mérsékeltek és a fundamentalisták között. A hétfői újabb őrizetbe vétel pedig csak tovább mélyítette a véleménykülönbséget. Míg a szélsőségesek szerint a mozlim kultúrát csak akkor lehet megvédeni, ha lebombázzák a Nyugatot, addig az igen nagy számú mohamedán többséget megrémíti a radikális iszlám látványa, és nem tud mit kezdeni vele. Egyébként a brit mohamedán tanács is egyértelmű álláspontot képvisel, körlevelükben arra kérik a mozlimokat, hogy legyenek éberek, és segítsenek a terror elleni harcban.
A vallás szerepe
De miként lesz egy iskolás fiúból mudzsahedin? Az arab származású újságíró, Mo Khan barátja történetének bemutatásával kereste a választ a Times hasábjain. Mint elmeséli, iskolatársa hozzá hasonlóan egy átlagos pakisztáni családban nőtt fel a vidéki Angliában. A vallásnak itt meghatározó szerepe volt, iskola után az anyák tanították a Koránt, és a család minden pénteken elment a mecsetbe.
Korán helyett krikett
Az imám egy öreg, szakállas ember volt, aki urdu tájszólásban beszélt, amiből a gyerekek semmit nem értettek. Az iszlám az életük részét képezte, de semmi köze nem volt a politikához. Olyan hétköznapi kérdésekre adott választ, mint miért nem ehetnek kolbászt, miért kell vicces ruhát viselni péntekenként. Ahogy teltek az évek, a Koránt a krikett helyettesítette, majd a zene és a lányok, később pedig mindegyik egyszerre. Osztálytársával, Kashsal együtt buliztak, igaz, barátja gazdag volt, Mercedesszel járt, és aranyláncot viselt.
Amikor tizenegy évvel később ismét találkoztak, Kash már tradicionális öltözetet hordott és hagyományos szakállt. Korábbi életéből mindent elutasított, és azzal vádolta őt, hogy el van veszve. „Nyisd ki a szemed, hogy lásd a sok szemetet körülötted. Ez egy beteg társadalom, amit csak az iszlám gyógyíthat meg.” Kash – mint elmondta – Londonba érkezve belevetette magát az egyetem társasági életébe, több éven keresztül minden este buliba járt, de mégsem sikerült beilleszkednie. Bármit tett is, akármennyire igyekezett is a többiekhez hasonlónak lenni, lenézték, csak paki maradt. Szép lassan Kash elmaradt a diszkóból, és egy radikális iszlám diákcsoport közelébe került, majd egy politikai találkozón kötött ki, ahol az előadó a hírhedt Abu Hamza volt. Kash azóta orvos lett, egy kórházban dolgozik, elhagyta a radikális szervezetet, és ma már nagyon örül annak, hogy így döntött. Sok társa azonban elment Afganisztánba, hogy az ottani kiképzőtáborokban oktassák ki a terrorizmus fortélyaira.
Az iszlám testvérséget kínált, és mindenre választ adott, sok pakisztáni származású fiatalnak ezért ez jelentette a közösséget Európában. A vallás gyakorlása nem lett volna baj, ha azt nem térítette volna el a radikális fanatikusok egy csoportja.
Szabad szervezkedés
Az európai liberális demokráciákban azonban könnyen virágozhattak a szélsőséges mozlim szervezetek, amelyeknek tagjai nem akartak asszimilálódni, sőt a mohamedán nőknek még azt is megtiltották, hogy más vallásúakkal érintkezzenek. A liberális kultúra pedig nemcsak előnyt, hanem védelmet is nyújtott azoknak a terroristáknak, akiket hazájukban már többször elítéltek, de ők továbbra is szabadon szervezkednek Londonban, hiszen Nagy-Britannia nem adja ki őket.
origo.hu
Édesanyák szja-mentessége: történelmi lépés a magyar családtámogatásban
