A Nagy Testvér kora lejárt

Ha szervilisek, mindenben simulékonyak vagyunk az Európai Unióban, lehet, hogy kedvelnek bennünket – hiszen ki nem szereti, ha soha sem mondanak neki ellent –, ám sosem fognak tisztelni, becsülni minket. Összegezve talán e sorokkal is le lehet írni annak a konferenciának a tanulságait, amelyet a Gellért Szállóban tartottak szombaton. A Magyar Páneurópa Unió és a Hanns Seidel Alapítvány Európa mint értékközösség című nemzetközi fórumán nem pusztán protokolláris felszólalások hangzottak el, valódi diskurzus alakult ki arról, miért is rendkívüli fontosságúak a június 13-i európai parlamenti választások. Az előadók konklúziója közös: Magyarország számára soha nem látott esély nyílhat érdekei érvényesítésére, páratlan talentumának kifejlesztésére egy nagy közösségen belül. A központilag sugallt hiedelemmel ellentétben viszont egyáltalán nem mindegy, kik képviselik hazánkat Strasbourgban. Mint ahogy az sem másodlagos kérdés, hogy milyen képességű kabinet tartja kezében a kormányrudat, hiszen egy jó országvezetés sok mindent el tud érni politikai, pénzügyi tekintetben egyaránt, de egy régi, állampárti diktatórikus beidegződésekkel terhelt kormányzat sok lehetőséget végletesen el is ronthat.
Bernd Posselt európai parlamenti képviselő arra is figyelmeztetett, hogy a keresztény értékek progresszív megjelenítése egyáltalán nem a hagyománytisztelet miatt fontos, hanem azért, mert a saját történelmével, kultúrájával, vallásával harmonikus viszonyban lévő politikai erőket mindig tisztelet övezi, szemben azokkal, akik mindennek híján üres kozmopolita frázisokkal igyekeznek fellépni. Szájer József, a Fidesz országgyűlési képviselője megerősítette: Medgyessy Péter miniszterelnök közös listás felvetése komoly csorbát ejtett Magyarország demokratikus hírnevében. Még a legutóbbi időkben is voltak olyan európai parlamenti képviselők, akik bizalmasan rákérdeztek hitetlenkedve: valóban elhangzott-e ez a tragikomikus ötlet a kormányfő részéről? Bethlen István, a Magyar Páneurópa Unió elnöke kifejtette: a magyar kormánynak a mezőgazdasághoz fűződő, szakmailag dilettáns hozzáállása elképzelhetetlen lenne az unió tagállamaiban. Ha valahol Európában arra buzdítaná egy agrártárca vezetője a gazdákat, hogy hagyják abba a termelést, gépeiket inkább adományozzák a múzeumnak, vasvillával kergetnék el. Nálunk azonban mindez megtörténhet, s akik kritizálni merészelik a kormányzati lépéseket, rögtön megkapják a szélsőségesség agyonkoptatott címkéjét. Az előadásokból kiviláglott: a baloldali kurzus csak itthon tudja úgy-ahogy érvényesíteni akaratát, az Európai Unió szervezeteiben már kevés fogalma van a jó értelemben vett lobbitevékenység tényleges helyszíneiről, mikéntjéről. Mindennek oka abban lelhető fel: nincsenek hozzászokva ahhoz, hogy nem felülről kell várniuk a direktívákat, hanem saját maguknak kell megtölteniük az európai uniós kereteket kreatív kezdeményezésekkel. Bernd Posselt ezt úgy fogalmazta meg: rá kell jönniük, hogy a Nagy Testvér kora lejárt.