Jó lenne, ha a ma még örömmámorban úszó Ivan Gasparovic mihamarabb tudatosítaná, hogy szombaton Szlovákiában nem a tiszteletére felzúduló taps volt hallható. Az bizony fogcsikorgás volt – a jobboldali SME napilap kommentálja ily módon az elnökválasztás második fordulójának történéseit és végeredményét. A lap egy másik szerzője ugyanennek az eseménynek a jellemzéséhez Bugár Bélát idézi, mondván, a pőre igazság az, hogy nem Gasparovic győzött, hanem a Meciartól való félelem. A szerző szerint teljesen abszurd helyzet alakult ki Szlovákiában: Gasparovic választóinak a felét olyan emberek tették ki, akik egytől egyig rohantak volna ellene szavazni, ha más jelölttel találta volna szemben magát.
A lap értékelésével egyetért a legtöbb szlovák politológus is. A nemzetközi tekintélynek számító Miroslav Kusy professzor például arra figyelmeztet, hogy Ivan Gasparovic éveken keresztül volt Meciar hű szolgája, s csak akkor fordított neki hátat, amikor már nem tudott önmaga számára előnyöket szerezni az együttműködésből. Kusy rámutat arra, hogy bár Gasparovic igyekezett „rájátszani a kisebbik rossz választásának a lehetőségére”, igazából nem tekinthető Meciarral szemben a kisebbik rossznak. „A rossz úr elkötelezett szolgájának a szerepe nem lehet felmentő körülmény” – írja a professzor, s hozzáteszi, ilyen esetben „legfeljebb kevéssé látható a rossz”. Kusy professzor is arra figyelmezteti Gasparovicot, illene tudatosítania, hogy nem a szélsőséges nacionalisták és nem is a populista baloldaliak nyerték meg számára a választásokat, hanem azok, akik nem az ő győzelmét ünneplik, hanem Meciar újabb vereségét.
Hasonló hangnemben kommentálja a szlovákiai elnökválasztás eredményét a baloldali Pravda is. A lap főszerkesztője szerint Gasparovic senkit nem győzött meg programjával, és nem szerzett szavazókat igencsak ellentmondásos életrajzával. Az új államfő annak köszönheti sikerét, hogy „a választók az első fordulóban leszámoltak Eduard Kukannal a kormánykoalíció botrányai és bűnei miatt, majd pedig – nagyon ésszerűen – megrémültek Meciar viszszatérésének a lehetőségétől”. A lap külpolitikai elemzője is ilyen hangnemben ír az új államfő nemzetközi fogadtatásáról. A jegyzet szerint „a választások eredménye jó hír volt külföldön. De nem azért, mert Ivan Gasparovic nyert, hanem azért, mert nem Vladimír Meciar nyert.
A szemleírók ugyanakkor a kritikus hangvétel ellenére azt sugallják, hiba lenne, ha Ivan Gasparovic nem kapna esélyt arra, hogy bizonyítsa, képes felülemelkedni önmagán, múltján, s igaz államférfiként betölteni a köztársasági elnök szerepkörét.
Külföldi vélemények a kisebbik rosszról.
