Diplomácia

Már napok óta gondolkodom, milyen előnyei vannak annak, hogy erre járt Móse Kacav izraeli államfő. Egyelőre csak annyi az adat, hogy nevezettet 3265 rendőr védte három napon keresztül. Valamennyiükben ott szunnyadt a csengőfrász. Gondolom, a dolog némi költséggel is járt, amit valószínűleg állami pénzből – a mi zsebünkből – finanszíroztak felelős vezetőink. Hála nékik.
Szerintem ha ez a 3265 kigyúrt rendőrember ez idő alatt hasznosabb dolgokkal múlatta volna az időt, valamelyest gyarapodott volna ez a lesoványodott haza. Ez persze csak a pórnép logikája, Medgyessy Péter és Kovács bácsi gondolkodásmódja ezzel ellenmenetben van, nekik okvetlenül fontos Izrael állam első emberének ittléte. Kell az ilyen is.
A dolognak, mármint a Kacav úr ittlétének valószínűleg hatalmas előnyei lesznek, újabb és újabb programokat szerveznek majd az erre kijelölt szervezetek, mi pedig vízum nélkül járhatunk Izraelbe. (Ahol legfeljebb felrobbanhatunk.)
Ha összeadjuk, megszorozzuk a 3265 erőteljes rendőrember többnapi munkáját, meg beleférceljük az egészbe a megrettent lakosság görcsét, furcsa adatot kapunk. Hab a tortán, hogy vitézlő Lamperth Mónika belügyminiszter asszony a jeles eseményt követően nagyszabású fogadást tartott, ahol pénzjutalomban részesítette a legjelesebb Kacav-védőket.
A munka a földeken lenne, meg a gyárakban, amiket privatizáltak, eladtak, elloptak, kedves Mónika, úgy is, mint szocialista fátum.
Javasolnám még a regnáló kormánynak, hívja meg mielőbb Fidel Castro kubai marxista gondolkodót is, oda talán nem kell ekkora apparátus, őt kedveli a hazai baloldal. (Tamás Gáspár Miklós valószínűleg homlokon csókolja.) Nekünk, földhözragadt ittenieknek összesen csak a költségeket kell állnunk.
Jóléti államot építünk.