Index

Megkésve bár, de törve nem, most kegyetlenül kifejtem színvonalas véleményemet arról az ép ésszel szinte felfoghatatlan bűncselekményről, amelyet az Index internetes újság egyik munkatársa követett el. Az újságíró egyrészt bement az MSZP kampánycsapatának eligazítására, holott nem tagja a testületnek, másrészt pedig kijött onnan, klaviatúrát ragadott, és megosztotta velünk az élményeit. Élményei lehangolóak voltak, de erről nem tehet.
Elsőként Kovács László ítélte el a gaztettet. Szerinte az Index eljárása ellentétes a sajtóetikával. Az élemedett piperkőc, aki civilben évtizedekig kizárólag etikával foglalkozott, abba az irányba vélekedett, hogy az újságíró alighanem álszakállal és álbajusszal jutott be a titkok kamrájába, ahol Ron Werber osztotta szét az eszét, a hamis szőrzet mögött lapulva felvételeket készített, majd az összes elhangzottat kiragadta a szöveg szép összefüggéséből. Túl azon, hogy szeretném én látni azt a szövegösszefüggést, amelyben Ron Werber disznóságai más értelmet nyernek, mint onnan kiragadva, a pártelnök (és külügyminiszter is, bizony!) állásfoglalása alkalmas arra, hogy levezessük belőle a Kovács László szerint sajtóetikusnak nevezhető magatartást és szorgalmat. Az etikus skribler kizárólag Kovács László sajtótájékoztatóira jár, előtte megborotválkozik, nem lapul, az esemény alatt nem rögzít, a pártelnöki mondandó lepergése után nem kérdez, hanem távozik, az elhangzottakat fejből, ám szó szerint reprodukálja, de véleményt nem alkot róla, mert hogy jön ahhoz.
Kovács László ilyen, megváltozni nem fog, a meggyőzési kísérletek feleslegesek. A külügyminiszter (és pártelnök is, bizony!) előbb-utóbb úgyis Veér (és becsület) András pszichiátriai munkásságának tekintélyes részét fogja képezni, addig meg azt beszél, amit akar.
Rátérhetünk tehát Halák Lászlóra, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége etikai bizottságának elnökére, aki szerint az Index eljárása etikátlan, törvénysértő, valamint sérti az MSZP személyiségi jogait. (Öröm az ürömben, hogy a magyar–bolgár kölcsönös kiadatási egyezményt nem sérti.) Újságíró ilyenkor kissé lelassul, keresgéli a szavakat, Halák Lászlót nem szabad megbántani, jelentős ember ő, generációk nőttek fel írásain, életműve mélyröptű, ám magasan szántó, meg kell nézni, a sajtóban a mai napig Halák-publicisztika követ Halák-tényfeltárást, egy-egy Halák-riporttal megszakítva. Óriás ő a törpék között, minden soráért verseng a Gutenberg-galaxis.
Most mégis mintha tévedne. Tévedése persze nem végzetes, inkább csak formai hiba. Tudniillik a helyzet az, hogy az Index eljárása nem volt etikátlan, nem volt törvénysértő, valamint nem sértette az MSZP személyiségi jogait. Halák Lászlóval erről a kérdésről vitába bocsátkozni nem kell, mert legközelebb azon kapjuk magunkat, hogy élő televíziós polémiára invitálnak minket, amelynek pártatlan keretein belül azt kell bizonygatnunk, hogy a Föld gömbölyű, míg az MSZP által előzőleg gondosan szubkontraszelektált ellenfelünk váltig állítja, hogy lapos. Értelmetlen szituáció.
A szövetségbe forrt újságírók vezetőinek vannak ilyen érdekes megnyilvánulásai, de Halák László a fenti rohammal is csak második, az örök első díj Wisinger István néhai elnöké, aki azt bírta kifejteni, hogy persze, hogy összevertek újságírókat a hídi tüntetésen, de hát ilyen helyekre nem kell odamenni. Csodálatos emberek ezek, már ha a külsőt, az intelligenciát és a jellemet nem tekintjük.
Már csak egy apróság. Az Index munkatársa és az Index helyesen járt el, a tudósítás korrekt volt. Az esemény és a következmények nem őket minősítik.