Kompország sodródik

Példátlan félreértés történt – hebegett Gurmai Zita, az MSZP képviselője, az Európai Parlament megfigyelője, miután kiderült, hogy Brüsszel mégsem támogatja az M6-os autópálya megépítését. A képviselő asszonyt roppant kínosan érintette Brüsszel döntése, hiszen ő maga két héttel korábban grandiózus sajtótájékoztatón jelentette be, hogy uniós segítséggel megépülhet a sztráda. Most meg kiderül, hogy az unió egy petákot sem ad. Gurmai szerint egy fatális és példátlan félreértés miatt visszakozott az unió.

Gurmai szocialista képviselő asszony és európai parlamenti megfigyelő téved. Ez az eset nem példa nélküli. Maradt már távol ugyanis Magyarországtól befektető azért, mert a Medgyessy-kormány „elfelejtett” megerősítő indítványt előterjeszteni. Most is ez történt: lett volna pénz, csak éppen a kormány nem nyilatkozott egy vak hangot sem arról, hogy támogatja-e az M6-os autópálya uniós forrásból való megépítését vagy sem.
Az eset kínos és sokkalta távolabb mutat az M6-os autópályánál. Mondhatni, ez a mozzanat egy csepp, amelyben megmutatkozik a tenger. Egy fiaskó, amely hűen tükrözi, hogy híján van a kormány az átgondolt politikának, nincs elképzelése a jövőről, a tétovaság semmittevésbe, a semmittevés pedig sodródásba torkoll – Kompország nem kiköt, hanem odacsapódik a Nyugat partjaihoz.
Vajon hány ország várta hasonló felkészületlenséggel az uniós csatlakozást? Vélhetően egy sem. A céltudatosság eurómilliárdokban mérhető eredményt hozott Írországtól Portugálián keresztül, Spanyolországon és Ausztrián át a skandinávokig. Ezeket az államokat ugrásra készen állva érte a csatlakozás. Azon nyomban lecsaptak minden egyes megszerezhető eurócentre. Amíg nálunk a pénzügyminiszter utasítására az ország stratégiai intézeteinek adatait másolgatják ki, s teszik kiszolgáltatottá a magyar állampolgárokat, a gazdaságot, addig azok az országok foggal-körömmel védték-védik a közös európai érdekek határain belül saját polgáraik és cégeik érdekeit, milliárdos támogatásokat, megrendeléseket harcoltak-harcolnak ki saját maguk számára. A Medgyessy-kormány pedig elfelejti megerősíteni azon szándékát, hogy kész megépíteni az M6-os autópályát, ha az unió támogatást ad hozzá.
Ezek után számon kérhető-e a kormányon a határozottabb politika, a határozottabb jövőkép, a markáns célrendszer, ha egy A/4-es nyilatkozóívet sem képes elküldeni Brüsszelbe? A magyar politika, a magyar jövőkép, a célrendszerünk képlékeny és változó. Az, hogy éppen milyen célokat képviselünk, az attól függ, hogy Medgyessy Péter miniszterelnök vagy Kovács László szocialista pártelnök, külügyminiszter kivel és hol tárgyal. Ha Moszkvába látogatnak, tökéletesen egybecseng a magyar politika Moszkva kívánalmaival. Ha netán az Egyesült Államokban látják futólag vendégül a miniszterelnököt és/vagy a külügyminisztert, akkor hogy, hogy nem, az amerikai elvárásoknak felel meg maximálisan a honi politika. Nagy kár – bár feltűnően sokat tartózkodik itthon a miniszterelnök –, hogy csak a magyar érdekeknek képtelen megfelelni.
Nem túl lelkesítő látvány, hogy az Európai Unióhoz a különböző csatlakozási körökben társuló országokhoz képest Magyarország nem haszonélvezője, hanem megtűrt tagállama lesz a közösségnek. Amíg Írország, Portugália, Görögország – hogy csak a kevésbé fejlett, később csatlakozókat említsük – dúskálnak az uniós támogatásokban a kellőképpen előkészített csatlakozási folyamat okán, addig Magyarországnak azzal kell beérnie, amit számára felkínálnak. S mint tudjuk: Európa nem arról híres, hogy két marokkal szórná a pénzt.