Lendvai Ildikó mosolya a testet öltött önkényuralmi jelkép. Ahogy diadalmasan kimutatja a foga fehérjét, miközben zöldségeket beszél, az maga a recski nosztalgiát élesztgető bolsevik idill. Lendvai Ildikó nem támad, nem vádaskodik, nyájas, negédes mosollyal ajkán kérdez. Valójában csak nyomasztó emlékekkel megterhelt képzeletünk véli hallani, hogy szavaihoz gumibotsuhogás szolgáltat háttérkíséretet. Lendvai Ildikó szelídnek szeretne mutatkozni, etikusnak, kulturáltnak, igazi européernek. Nem sikerül neki. Túlságosan ismerős nekünk ez a mosoly. Aki ült már szemben egy cinikusan magabiztos politikai vallatótiszttel, az nyomban felfedezi a hasonlóságot.
Lendvai Ildikó, oly lelki és szellemi nagyságoktól körülvéve, mint Gy. Németh Erzsébet és Nyakó István, éppen kampányol. Nem a szocialista párt céljait, terveit, reményeit, törekvéseit, eredményeit ismerteti, hanem kérdez. Az iránt érdeklődik, hogy mit gondol a Fidesz és személyesen Orbán Viktor. Olyan témákról kér felvilágosítást, egyértelmű, határozott állásfoglalást, amelyek pillanatnyilag senkit nem érdekelnek. Lendvai Ildikóban nem véletlenül támadt fel ez a speciális kíváncsiság. Maga Werber Tóbiás diktálta neki a kérdéseket, aki a skizofrénia rendkívüli esete: két személyben egy lényeg. (Két ember hasadt eggyé.) Márpedig Werber Tóbiás megmondta, hogy az MSZP attól lesz népszerű, kedves az emberek előtt, ha felesleges és otromba kérdésekkel provokálja a Fideszt. Neki kell szegezni, nyíltan és tárgyszerűen a konkrétat: hallja maga, Fidesz, meg kend is, Orbán Viktor, támogatja Magyarország európai uniós csatlakozását, avagy az uniós szkepticizmus mocsarába süllyedve az ázsiai Balkánra akarja vezényelni a hont? A nők önrendelkezési jogához hogyan viszonyul? Elismeri-e, hogy minden magzat szabadon elkaparható, vagy a szegény, túlhajszolt, mindenféle családi erőszaknak kitett nőktől még ezt a kis örömöt is megtagadná? Megtévesztésül hozta a liberális abortusztörvényt, miközben sunyi módon szaporodásra akarja rábírni a magyarságot? Na és az egyházakkal mi van? Összefonódna velük, vagy hajlandó követni az egyedül üdvözítő, felvilágosult bolsi gyakorlatot, az egyházakat szétválasztják az államtól, miközben az állam rátelepszik az egyházakra? (A kérdéseket nem szó szerint idéztük, a lényegüket kívántuk megragadni.)
Fogas-fogós, nagy kérdések ezek, s persze abszolút érdektelenek. A csatlakozás ügyében a Fidesz mindig egyértelműen, igaz, a gondokat sem elhallgatva, azaz őszintén nyilatkozott. A másik két téma pedig kizárólag akkor foglalkoztatja a közvéleményt, ha valaki vitát gerjeszt belőlük. Az abortuszvita lezajlott, a törvényt megalkották, s a polgári kormány a saját táborának kétségei ellenére is engedett a többség akaratának. Azóta a hölgyek minden további nélkül hanyatt vághatják magukat a magzatpusztító szerszámok előtt is. Nem öröm ez, s nem dicsőség, de a társadalom életet tisztelő része tudomásul vette. Újabb vitának csak akkor lesz helye, ha a közfelfogás érettebb és felelősségteljesebb lészen. Ez még odébb van, pillanatnyilag a téma előrángatása primitív hisztériakeltés, az alulmúlhatatlan ideológus örökbecsű szavait idézve: árokásás.
Az állam és az egyház szétválasztásának ügyét Kósáné őnaccsága vetette fel. Az utóbbi időkben folyamatossá vált, s egyre nyilvánvalóbban, tudatosan szervezett kereszténygyalázások nem a jobboldal „szellemi” termékei voltak. Kósáné depresszív kirohanásából az ellenzékre visszaütő vádat kreálni: tipikus bolsevik koncepció. Tetejében ebből a témából újabb disputát provokálni merénylet a józan ész ellen, hiszen hazánkban az államot és az egyházat már a XIX. században, 1949-ben még jobban, majd 1990-ben annál is jobban szétválasztották. Akik elveszítették normális ítélőképességüket, nem a „nép ópiumától” bódultak el.
Kampányol az MSZP. Megértjük, hogy a negatív kampány tipikus eszközeivel él. Program, jövőkép, hiteles üzenetek hiányában mit is tehetne mást? Nem sajnáljuk őket, de belátjuk, nehéz helyzetben vannak. A jóléti rendszerváltásból fakadt jólétre, országépítő teljesítményekre, biztató jövőt ígérő elképzelésekre nem hivatkozhatnak. Maradt nekik a gyűlöletkeltés, meg Lendvai Ildikó mosolya.
origo.hu
Két frontális baleset is történt rövid időn belül
