Szőke László MDF-alelnök nyilatkozott minap a Népszava nevezetű tudományos folyóiratnak. Mondandójának lényegét itt idézem (tessék papírt, ceruzát elővenni, tanulságos olvasmány, csak épülni lehet belőle): „Elegünk volt a mocskolódásból, amit a Fidesz pártlapjából, a Magyar Nemzetből, illetve az utóbbi időben a Hír TV-ből kapunk. Azt mondtuk tehát, hogy fölvesszük a kesztyűt…”
Felhívnám szíves figyelmét Szőke alelnök úrnak (amúgy életemben nem hallottam a nevét, biztosan ott volt Lakitelken, ahol még Lezsák Sándorék, Für Lajosék alkották a leendő pártot), hogy hiába mosolyog olyan önfeledten a Népszava című pártbrosúra arcképalbumán, legföljebb magára húz csörgősipkát.
Jó uram, ezt a pártot (az MDF-re gondolok) annak idején nem az ön világnézetére tervezték – nem is Dávid Ibolyáéra –, itt szellemet, hazaszeretetet és keresztény hitet szerettek volna beleoltani ebbe a megnyomorított nemzetbe. Eleinte sikerrel… Csak hát új idők jöttek, változott a világ. Ma már ön is ott lehet, lám, a pártalelnöki tisztben – nagy kérdés, hová jut ez a jobb sorsra érdemes párt (mindig a szívem mellett volt).
Azon amúgy elgondolkodnék, hogyan jutott el ez a rendszerváltó párt Szőke Lászlóig. A Népszaváig, amely a minap kapott piros lapot jogerősen a bíróságtól, amiért orvul belekötött egy kollégába, Kondor Katalin rádióelnökbe. Ha én ott főszerkesztő lennék, levonnám a tanulságot minél előbb. De hát az csak a Népszava. A szellemi parányok tobzódása.
Lesz még másmilyen idő is, szeretteim! Mint mondani szoktam volt, meg mondani is fogom, míg tehetem: odafönt őrködik a Rend (Wass Alberttől a gondolat), és hitem szerint őrködni is fog…
Én itt befejeztem. A Szőke Lászlóknak is ezt kéne tenniük…
origo.hu
Orbán Viktor országúti harcosokkal találkozott
