Moszkva embere

Putyin olyan hősként jellemezte a csecsen elnököt, aki nem legyőzöttként távozott a győzelem napján az élők sorából. Ezzel szemben Maszhadov és Baszajev hívei árulónak tartották az egykori főmuftit, mivel jó négy éve átállt Moszkva oldalára. A lakosság félve tisztelte a kemény kezű vezetőt, akinek magánhadserege rettegésben tartotta a lakosságot, ugyanakkor értékelte, hogy irányítása alatt a korábbiakhoz képest stabilizálódott a helyzet a köztársaságban. Egy személyben testesítette meg a külvilág számára is a Moszkva által oly büszkén emlegetett rendezési folyamatot.
Az 1950-ben Kazahsztánban, a Sztálin által 1944-ben deportált csecsen családok egyikében született Ahmed Kadirov előbb egy buharai medreszében, majd Taskentben az iszlám tanulmányozásának szentelte fiatalságát, 1989-ben pedig ő nyitotta meg az Észak-Kaukázus első iszlám intézetét, amelynek 1994-ig rektora volt. Hat évvel később Dzsohár Dudajev csecsen elnök a köztársaság főmuftijává nevezte ki az 1991 óta a szeparatisták oldalán harcoló, népszerű Kadirovot, aki ebbéli minőségében dzsihádot hirdetett Oroszország ellen. Részt vett az 1996-os béketárgyalásokon, amelyek nemcsak a háborúnak vetettek véget, hanem széles körű autonómiát, önállóságot biztosítottak a Maszhadov vezette köztársaságnak is. A vallási vezető azonban nem értett egyet a szélsőséges eszmék csecsenföldi térnyerésével, így miután Baszajev és Hattab 1999 augusztusi dagesztáni betörésükkel újabb háborúba sodorták a kaukázusi köztársaságot, előbb négy járást a vahhabizmustól mentes területté nyilvánított, majd szakítva Maszhadovékkal, harcosaival együtt átállt a föderálisok oldalára.
Ettől kezdve Kadirov a szeparatisták célpontja volt, és mintegy tucatnyi merényletet kíséreltek meg ellene, főképp azután, hogy 2000. június 12-én Putyin elnök az ideiglenes adminisztráció vezetőjévé nevezte ki. A volt főmufti kitűnően élt e helyzeti előnyével, egyebek mellett a Rosznyefty olajvállalat helyi kirendeltsége igazgatótanácsának elnökeként megalapozva jövőjét, magánhadseregét erősítve szisztematikusan tette nélkülözhetetlenné magát az egyre inkább a politikai rendezést forszírozó Moszkva számára. Így nem meglepő, a Kreml által favorizált jelöltként 2003 októberében nyolcvanszázalékos többséggel Csecsenföld elnökévé választották.