Szász Károly emlékére

Hát csak leváltották Szász Károly PSZÁF-vezért, a szocialista demokrácia újabb dicsőségére. Szép volt, fiúk! Azért még nincs vége a munkának, ott van Kondor Katalin, Járai Zsigmond és Polt Péter. Vannak még teendők…
Szász Károly, aki a tudományos baloldal szerint jó múltkor leütötte magát egy seprűnyéllel (meg egy kicsit tud is valamit fényes tekintetű Kulcsár Attila munkásságáról, kapcsolatrendszeréről), szóval Szász Károlynak most mennie kell, mert bármeddig nem mehet el egy Szász Károly. Más sem.
Ez egy ilyen világ, emberek. Aki olyan helyzetben van, hogy belelát a nagyok kártyalapjaiba, annak napjai meg vannak számlálva. Szász lapjai is meg voltak. Nem ijesztgetni akarom Kondor Katiékat, de azzal, hogy jogerősen helyreigazításra kötelezték a szocialista pártbrosúrát az ügynöközés miatt, még nincs vége! Az ottani módszereket ismerve, nekik sem lehet sok hátra. Talán a napokban ők is megkapják a selyemzsinórt…
Azért talán lesz itt még másmilyen világ is. Egy igazi. Ahonnét nem az igaz embert lökik az árokpartra, hanem a hitványakat. Szász Károly nem az volt. Ez lett a veszte.
Oly korban élünk, mondaná a költő, ahol kizökkent az idő, az elaljasult gonoszok meg mosolyoghatnak, sompolyoghatnak. El lehet csapni Szász Károlyt a tisztéből, de azt végre már tudnia kellene ennek a hibbant hatalomnak, hogy az erőszak visszájára fordul. Így volt mindig, most sem lesz másképpen, ezt már most megmondhatom.
A nagy idők nagy embereket követelnek, írja halhatatlan regényében, a Svejkben jó Jaroslav Hasek – a kis idők meg parányikat. Hát most itt vagyunk. A Szász Károlyokat leváltók korában.
Szép volt, fiúk!