Ellentmondásosan szerepelt az elmúlt másfél esztendőben a válogatott, hiszen a korábbi sikerek után júniusban elbukta a Norvégia elleni vb-selejtezőt, így nem szerepelhet a 2005-ös tunéziai döntőn, viszont az elmúlt hetekben legyőzte már az ugyancsak olimpiai résztvevő spanyol, izlandi, egyiptomi válogatottat, s csak a francia együttestől kapott ki.
– Melyik az igazi arca az együttesnek?
– Remélem, egyik sem, hiszen az igazi arcát Athénban kellene megmutatni – válaszolja Skaliczki László szövetségi kapitány. – De az tény, hogy a norvégok elleni vb-selejtezőre nem volt időnk felkészülni. Egyértelműen bebizonyosodott, hogy csak úgy lendületből ez a csapat nem tud bárki ellen nyerni. Azóta öt hetet dolgoztunk együtt, és sokkal stabilabbá vált a játékunk. Az utolsó két hétben az egyéni formák csiszolása van hátra, s aztán kiderül, mire elég az elvégzett munka.
– Mennyire zavarta meg a felkészülést az egyre érettebbé váló irányító, Buday Dániel kiesése, aki még a Magyar Kupa-döntőn szenvedett szalagszakadást?
– Megpróbáljuk a rendelkezésre állókkal pótolni, s Diaz, Lendvay, valamint Császár is képes a feladat megoldására.
– Melyikük kezébe adja a karmesteri pálcát?
– Ez egy-egy mérkőzésen belül is változik majd, elsősorban a taktikai variációk függvényében fogom cserélni őket. Ma már olyan iramúak a mérkőzések, hogy mindenkinek szüksége van pihenésre, s a helyére teljes értékű csere kell.
– A világbajnokság előtt Mezey Richárd baleset miatt esett ki a csapatból, az Eb-re a vb-gólkirály Pérez Carlos sérülés miatt nem tudott utazni, ezúttal Buday Dánielről kell lemondania. Mire lenne képes az együttes, ha egyszer valóban a legjobb összeállításban szerepelhetne?
– Vannak szerencsés és kevésbé szerencsés momentumok, s emiatt gyakran felmerül a „mi lett volna, ha…!” kezdetű okfejtés, ám ez értékelhetetlen kategória. A sérülés sajnos benne van a sportban, persze ettől valóban kellemetlen, hogy mindig akad olyan kulcsjátékos, akiről le kell mondanom. De ezen soha nem töprengtem, teoretikus kérdés, nekem az a dolgom, hogy a rendelkezésre állókkal érjek el minél jobb eredményt.
– Ha már a szerencse szóba került, meg kell említeni, hogy a pokolian nehéz vb-csoportbeosztás után kifejezetten kedvező lett az olimpiai sorsolás. Ennek tükrében milyen eredménnyel lenne elégedett a torna végén?
– Nem helyezésben gondolkodom, hanem inkább abban, hogy fejlődjünk. Mivel több éven keresztül hiányoztunk az élmezőnyből, a vb előtt még nem tudtuk, mire lehetünk képesek. Azóta felmértük, hogy hol tart a világ, s a legfontosabb, hogy ne görcsösen, izzadtságszagúan játsszuk végig a mérkőzéseket, ne csak az akarat, az elszántság hozzon sikert, hanem legyenek gördülékeny szakaszok a játékunkban. Ez azért is fontos, mert akkor kevésbé fáradnak el a játékosok a csoportmérkőzések végére, több erő marad a negyeddöntőre, a helyosztókra.
– Akkor azért csak túltekint a csoportmérkőzéseken.
– Persze, szeretnénk minél tovább jutni, s arra reális esélyünk van, hogy negyeddöntőt vívhassunk. Az már a hatodik meccs lesz, s az dönthet, hogy mennyire sikerül tartósítani a formát, kinek lesznek komolyabb sérültjei, mennyire tudja helyettesíteni őket. Mindenki úgy gondolkozik: mi lesz, ha pontszerzők leszünk; mi lesz, ha érmesek. Az biztos, hogy minden meccsnek úgy megyünk neki, hogy megalkuvás nélkül győzni szeretnénk.
origo.hu
Ezen múlt, hogy nem Erdő Péter lett az új pápa, hanem Prevost bíboros
