Jelzésértékűnek nevezték az újságírók, hogy Medgyessy Péter a kormány és az MSZP vezetőivel folytatott tegnapi tanácskozásra nem hívta meg Horn Gyulát. Maga az exkormányfő egyébként nem vette zokon a dolgot, amihez annyit érdemes hozzáfűzni, hogy neki aztán bőséggel vannak tapasztalatai arról, miként érdemes kezelni a hasonló helyzeteket. Az ő idejében nem súlyos félidei választási vereség, hanem a népszerűség-zabáló Bokros-csomag nyomán gyorsult fel a párton belüli erjedés, s gondolta úgy hirtelen jó néhány miniszter, hogy további karrierje szempontjából előnyösebb a kormányon kívüli politizálás.
Élesedő belső bírálatok ide, elharapódzó baloldali pánikhangulat oda, Medgyessy Péter a megszokott táncrendet próbálja követni. Hosszúnak tűnő, belpolitikai vihart kavaró aktív pihenéséről visszatérve lendületesen látott a távollétében felgyülemlett problémakupac eltakarításához. Emlékezetes, az év elején a tavalyi államháztartási hiány lesújtó végleges adatával és a frissen megszavazott idei költségvetés nyilvánvaló tarthatatlanságával szembesülve, messzi földről megtérve azonnal menesztette a pénzügyminisztert. Tavaly tavasszal, az első nagy kormányátalakításkor – ekkor távozott Jánosi György, illetve lett miniszter például Gyurcsány Ferenc és Hiller István – először tette világossá, ki az úr a háznál. Döntéseivel azt jelezte, hogy cselekvőképes politikusként élni kíván alkotmányos jogkörével; márpedig jog szerint a miniszterelnöknek van kormánya, nem a pártnak. A dolog szépséghibája, hogy az átalakított kabinettel meredeken zuhanni kezdett az MSZP népszerűsége; június 13-án kiderült, a folyamatot a gigászi erőfeszítéseik dacára sem sikerült megfordítani.
A Mallorcáról hazatérő Medgyessy most is határozott kézzel ragadta meg a kormányrudat: összehívta az éppen nem nyaraló szocialista korifeusokat, elküldte szóvivőjét, bejelentette az új főrendőr kinevezését. Mintha mi sem történt volna az elmúlt hetekben-hónapokban. Pedig abban, gondolom, minden meghatározó MSZP-s politikus, érdekcsoport egyetért, hogy érdemi politikai változások, illetve az azokat hitelesítő személycserék nélkül a kormányoldal aligha lesz képes ledolgozni tetemes hátrányát. Megkockáztatom, abban is: ha Medgyessy Péter 2006-ig marad – akár ő lesz ismét a kormányfőjelölt, akár nem –, az végzetes lehet a szocialisták választási esélyei szempontjából. Ám ameddig a változást óhajtók akarata nem mutat egy irányba, pontosabban egyetlen személy irányába, addig a miniszterelnök van lépéselőnyben. Addig ő zsarolhatja akár bizalmi szavazással is bírálóit, s a tegnapihoz hasonló megbeszéléseken egeret szülnek a hegyek: a kormány stabil, legitim, nincs válság – halljuk, majd minden folytatódik ugyanúgy.
A tegnap mellőzött Horn Gyula annak idején egyébként kiválóan egyensúlyozott az első balliberális koalíció egyaránt elégedetlen, de összefogni képtelen, szétfutó akaratú irányzatai között. Akkor nem mertek a kormánypártok kockáztatni, nem váltottak menet közben miniszterelnököt, pedig kétharmados többségük volt. Medgyessy számára vonzó lehet a négyéves ciklust ravasz taktikázással kitöltő Horn példája, de a tisztújítás lázában égő MSZP-ben (lásd Gyurcsány Ferenc lemondási manőverét) túlságosan képlékeny még ahhoz minden, hogy nyugodtan hátradőlhessen. S ha már Horn Gyulával példálóztunk: a szocialisták négy év kormányzás után vele végül elveszítették a választást.

Őt keresi a rendőrség a Lakatos Márk-botrányban