Évtizedek óta működnek magyar szervezetek az Egyesült Államokban. Miben különbözik az Amerikai Magyarok Kongresszusi Kapcsolatainak Központja (CHACR) a többitől?
– Jogilag mi vagyunk az amerikai magyarság első hivatalos szervezete, amely kifejezetten a kongresszus irányába fejt ki tevékenységet. A többivel ellentétben, nem jótékonysági alapítványként vagy társadalmi szervezetként működünk, hanem jogi tevékenységet végzünk. Célunk, hogy a kongresszusi törvényhozók irányába a magyarság egyetemes érdekeit képviseljük. Nyitottunk egy lobbiirodát, amelynek munkatársai mindennapos kapcsolatban vannak a kongresszusi képviselőkkel. Kialakítottunk egy országos hálózatot, Los Angelestől New Yorkig vannak embereink, akik az adott kongresszusi körzetben helyi szinten irányítják a magyarok munkáját.
– Milyen anyagi háttere van a szervezetnek?
– Szervezetünk anyagi függetlenségét az amerikai magyarok támogatása biztosítja. Egyéni tagsági díjakból tartjuk fenn magunkat.
– Mennyire intenzív a kapcsolattartás a kongresszusi tagokkal, sikerült valamilyen intézményes formát kialakítani?
– Egy éve megalakítottuk a kongresszusi magyar frakciót. A magyaroknak ugyanis nem volt frakciójuk a kongresszusban, holott más nemzeti közösségek, így például a lengyelek, svédek, dánok, norvégok, románok már jó ideje megalakították a maguk lobbifrakcióját. A kongresszusi magyar frakció egy évvel ezelőtt hat taggal alakult, jelenleg huszonnégy képviselő tartozik ide. Ezek a törvényhozók általában vagy kötődnek valami miatt Magyarországhoz, vagy pedig magas a magyar szavazók száma körzetükben. Úgy érünk el eredményeket, hogy a kongresszusi képviselőt érdekeltté tesszük a magyar ügyek felkarolásában. A lobbizás ugyanis nem csak annyit jelent, hogy a mi igazunkat megpróbáljuk elismertetni. E tevékenység sokkal eredményesebb, ha érdekeltté tudjuk tenni az adott képviselőt, ha tudatosul benne, hogy neki is előnye származik az ügyből. Ők tulajdonképpen szavazóik kérésének eleget téve foglalkoznak egy-egy magyar üggyel.
– Az ön által vezetett szervezetet akkor ismerte meg a magyar közvélemény, amikor a szlovák–ukrán határ által évtizedek óta kettészakított magyarlakta falu, Szelmenc ügyében tettek komoly lépéseket.
– Szelmenc szimbolikus hely a Kárpát-medencében. Jelképezi a magyarság sorsát, a határok okozta sérelmeket. Sikeresen győztük meg a kongresszus képviselőit, hogy küldjenek egy levelet a szlovák miniszterelnöknek és az ukrán államfőnek egy határátkelő megnyitása ügyében. Később meghallgatást szerveztünk a kongresszusban, ahol Kisszelmenc és Nagyszelmenc polgármestere is felszólalt. Nem sokkal a meghallgatás után Kijev és Pozsony úgy döntött, megnyitja a határátkelőt.
– Ez egy fontos döntés, csakhogy térségünkben volt már rá példa, hogy bizonyos döntésekről a későbbiekben megfeledkeztek. Meg fog nyílni a határátkelő?
– Optimista vagyok, bár tudom, hogy Kelet-Európában lassan őrölnek Isten malmai. A döntés megszületett, a dolgunk most már csak az, hogy figyelemmel kísérjük az eseményeket. Ha nem a döntésnek megfelelően alakulnak az események, további lépéseket fogunk kezdeményezni.
– A vajdasági magyarverések ügye is a washingtoni képviselők asztalára került.
– Az amerikai magyarok körében nagy felháborodást keltett a délvidéki erőszakhullám, ezért tartottuk fontosnak, hogy kongresszusi akcióba kezdjünk. Másrészt felkérés érkezett Kasza Józseftől, a Vajdasági Magyar Szövetség elnökétől, hogy a kongresszusban képviseljük az ügyet. Szervezőmunkába kezdtünk, és az amerikai magyar szavazókon keresztül tizenhárom képviselőt sikerült megnyernünk. Ők levelet intéztek Vojiszlav Kostunica szerb miniszterelnökhöz, kifejezve aggodalmukat a vajdasági erőszak miatt. Ezzel párhuzamosan a kongresszus egy meghallgatást tartott, melynek során Szerbia-Montenegró washingtoni nagykövetének számot kellett adnia a kialakult helyzetről.
– Néhány nappal ezelőtt a beregszászi főiskola helyzetéről tájékozódott. Ez lesz a következő „magyar ügy” Washingtonban?
– Ha az ember egy elefántot meg akar enni, azt kis harapásokkal tegye – ez a filozófiám. Úgy segítünk a határon túli magyarokon, hogy különböző ügyeket vállalunk fel, tehát kis lépésekkel haladunk előre. Ilyen ügynek tartom a beregszászi magyar főiskola helyzetét is. Vissza kell állítani a felújított épület tulajdonjogát, ezért fogunk lobbizni a kongresszusban.
– Milyen segítséget várnak az anyaországból?
– A kongresszusi magyar lobbi független a pártoktól, kormányoktól. Magyarországon demokrácia van, négyévenként új kormány, új nagykövet jön. A magyarság érdekeit azonban következetesen kell képviselni. Jó kapcsolatra törekszünk a kormánnyal és az ellenzékkel egyaránt, hiszen az általunk felkarolt ügyek a mindennapos pártpolitikai érdekek fölött állnak, legalábbis azok fölött kellene álljanak.
origo.hu
A legtöbben csak 4 pontig jutnak – Ön mennyire ismeri Magyarországot?
