Vadász politikusok

Olvasom, hogy több mint másfél ezer kacsát mészároltak le az ecsedi lápon azon a vadászaton, amelyen Bárándy Péter igazságügy-miniszter is részt vett a napokban. Beszámolók szerint fél órán át egyfolytában dörögtek a fegyverek. Még Irakban sincs ilyen csatazaj, legfeljebb a törökbálinti harctéren.
Gyengíti Bárándyék érdemeit, hogy az áldozatok nem a hagyományos vadkacsák közé tartoznak, hanem direkt e célra tenyésztett jószágok, amelyek sokkal lassabban repülnek, mint vadon élő társaik, vagyis nem nagy kunszt kioltani az életüket. Maga a vadászat úgy zajlik, hogy a hajtók felröptetik a kacsákat, és oda terelik szerencsétleneket, ahol az elegánsan kiöltözött, stüszikalapos kivégzőosztag áll. A kocavadászok. Talán mondani sem kell, hogy ez a módszer egyáltalán nem tetszik a hagyományos vadászoknak. Az atlétával tessék futóversenyezni, a tolószékes boldogtalant nem nehéz utolérni…
Mellesleg nem Bárándy doktor az egyetlen hazai vadász politikus, a közelmúlt nagyjai közül említhetném például néhai Kádár Jánost, Gáspár Sándort, Biszku Bélát, Czinege Lajost és a munkásmozgalom más régi harcosait, a mostaniak közül Medgyessy Péter sztárproletár neve kívánkozik az élre, ő román kollégájával, Nastase miniszterelnökkel járja az erdőt, illetőleg lapul a fa mögött csőre töltött fegyverrel.
Bárándy miniszter amúgy a múlt héten bakot is lőtt: először azt mondta, sosem találkozott a lebukott brókervezérekkel, aztán meg beismerte, hogy mégis. Vadásznak lenni sem könnyű.