Elsőáldozás és európai parlamenti választások előtt A dejtári plébános és a dugipénzek címmel ígért vérpezsdítő papvadászatot a nógrádi jó levegőn az Index riportoldala. „Öntörvényű ember hírében áll” – így kezdődik a Horváth József tisztelendőről szóló írás, majd így folytatódik: „A dejtári plébánost egy helybeli asszony, nevezzük J-nek, jelentette fel a szerkesztőségünknél.” Mivel a pap nem kívánt aláíratlan levél ellen védekezni, a cikkíró pedig nem törekedett arra, hogy a dejtári hívek is megszólaljanak, május 21-én cáfolatlanul került a világhálóra a vádaskodás. Horváth József állítólag manipulálja, befolyásával kihasználja a népet, s aki nem tetszik neki, azt kiprédikálja a misén. A plébános úgymond a falu legnagyobb házában „puffaszkodik”, miközben a katolikus temető kerítése bedőlve. Az is bizonyítatlanul került ország-világ elé, hogy Horváth József azért oszlatta fel a kórust, mert sok benne az MSZP-s, vagy hogy az egyházfenntartói járulékról nyugtát nem ad. A tudósításban egyetlen névvel szereplő helybéli szerepel: Balga József független polgármester. Ő a cikkíró szerint azt fájlalja, hogy az általa irányított település papja tüntetőleg távol tartotta magát, amikor a tavalyi falunapon vendégül látták Szili Katalin szocialista házelnököt…
Az Index júniusban kénytelen-kelletlen leközölt egy névvel-címmel aláírt, a korábbi állításokat gyökeresen cáfoló levelet. Közben figyelmembe ajánlotta az ottani eseményeket egy Pesten élő, dejtári származású férfi is. Gréczi László nem csak idős édesanyja miatt jár gyakran haza, a Börzsöny és Cserhát közötti kis falu afféle klubvezetőjeként Magyar Örökség-díjasokat hív meg szereplésre.
– Mivel szívügyem, hogy vendégeink magukkal vigyék Dejtár jó hírét, nagyon bántott az a hazugság, ami a netre fölkerült – mondja a kísérőmül szegődő Gréczi László az autóban.
Szerinte nem ez az első támadás a község hitélete ellen. Még a hatvanas évek közepén pár család összefogott, és megrágalmazta az akkori plébánost, szintén anyagi visszaéléssel. Bár a hívek nagy többsége kiállt mellette, az akkori püspök állami nyomásra elhelyezte. A másik eset: tíz éve még az állami tévé stábja is kiszállt „Diszkóböjt Dejtáron” ügyben. A konzervatív többségű helyi képviselő-testület ugyanis nem engedélyezte – nagyböjt idején, a templommal szemben – egy diszkó működését. Gréczi szerint a dejtáriak „elmaradottságán” élcelődő média valójában már a ’77-ben odaköltözött Horváth József atyát próbálta kikezdeni.
Dejtáron először bepillantunk a temetőbe, ami itt az egyház tulajdona. Látszik, hogy gondozzák, a pázsit lenyírva. Egy helyen tényleg megrongálódott a kerítés; kísérőm azt mondja, ha lesz pénz a kijavításra, nyilván ez is sorra kerül. Nekem inkább az a feltűnő, hogy a temetőt kívülről szegélyező széles sávot, mely az önkormányzaté, térdig érő gaz borítja.
De nézzük, hol „puffaszkodik” a plébános – ahogyan az aláírással nem bíbelődő feljelentő fogalmazott. Világossá válik: a pap lakhelye nem a falu legnagyobb háza. A bevakolatlan, láthatóan apránként fejlesztett plébániát már csak azért sem Horváth József harácsolhatta össze magának, mert egy plébánia sosem a pap tulajdona. Bár szívélyesen fogad, az ellene indított támadásról Horváth József nekem sem nyilatkozik, annyit mond csak, hogy egyéni sértettség szülhette a hazugságokat, és nem tudni, volt-e felbujtó. Szívesen beszél viszont úgy általában a dejtáriakról. Dicséri őket szorgalmukért, találékonyságukért, mellyel mindeddig fenntartották magukat a rossz munkaerő-piaci helyzet, a gyatra távközlekedés ellenére. Háztáji gazdálkodással, piacozással igyekeznek megszerezni a hiányzó forintokat. A túlnyomórészt katolikus településen vasárnap mind a kétszer megtelik a templom; ötszázan járnak el misére.
– Nálunk annak idején a kommunisták is gyóntak, gyermekeiket hittanra járatták – érzékelteti a vallási hagyomány erejét az atya –, hacsak nem fő funkcionáriusok voltak… De a közülük meghaltaknak is egyházi temetést szoktak rendelni.
A pap nem igazít útba olyanokhoz, akik megvédenék őt, így találomra kérdezgetek.
– Az egész családom felháborodott – mondja egy fiatalasszony az utcán –, főleg azon, hogy a rágalmazó eltitkolta a nevét! Én vállalom az enyémet: Sinkó Tamásné vagyok. Gyerekkorom óta látom, hogy a papunk mindig ad nyugtát az egyházadóról. Sokan megkerestük a plébános urat, és megmondtuk neki, hogy mellette állunk!
Egy valamivel idősebb falubeli, Fábiánné Fábián Márta koholmánynak nevezi a vádakat. Akit csak megszólítok, szenvedélyesen hangoztatja a plébános tisztaságát. Így szól hozzá a hatvan év körüli Bacsa Jánosné, s a nála idősebb Gergely Sándorné is – csak a névtelen panaszos nem bukkan fel.
Párbér – ilyen szép neve van a nyugat-nógrádi faluban az egyházközségi hozzájárulásnak. Kísérőm édesanyjától, a hetvenöt éves Gréczi Gáborné Teri nénitől hallom ezt a szót, amely arra utal, hogy a házastársak együttesen fizetnek járulékot. Teri nénit egyébként Balga Ferencné házában találjuk; ez a középkorú családanya – néhai férje volt rokona a polgármesternek – vastag papírköteget hoz be a konyhába.
– Tessék – csapja le az asztalra –, visszamenőleg itt az összes nyugta, a szüleimé is, akik már meghaltak! Aki azt mondja, hogy a pap nem ad nyugtát, az hozzájárulást biztos nem fizet! Hívő ember a papját egyébként sem pellengérezi ki. Ha meg nem hívő, mi köze a hívő közösség belső ügyeihez? Mit bánja, hogy a plébános úr hova teszi az egyházközség pénzét? Mi tudjuk, hogy hova: fizeti a lakásért a biztosítást, a drága vízdíjat, az áramot. Gondnokot kellett fogadnia a temető rendben tartásához, pedig más faluban az önkormányzat nyíratja a füvet, ha egyházi temető, ha nem…
Szóba hozom azt a vádat, ami választások előtt mindig hálás téma: „politizál a pap”.
– Sohasem mondja a pártok nevét – kel ebben a kérdésben is plébánosa védelmére a palóc asszony. – Az biztos, hogy keresztény erkölcsi álláspontra helyezkedik, és hogy jó hazafi. Három kilométer a szlovák határ, ha nincs itt az Ipoly határfolyónak, Dejtár talán Szlovákiához tartozna. Hogyne harcolna a papunk a magyarságért?
– Ha ez nem rendeződik, megint törés lesz az életemben – szól közbe Teri néni, aki a kuláklistázás idején volt fiatal. – De az igazság úgy is kiderül.
Közben a magnóból, rádiófelvételről Budai Ilona hangja csendül fel: dejtári népdalt énekel, amit éppen Gréczi Gáborné Teri nénitől tanult. Az asszonyok népviseleti tárgyakat hoznak. Balgáné végül még egy dokumentumot mutat. A Faluújság egy tavalyi számában Szili Katalin, Horváth József egy képen látható.
– Látja, az sem igaz, hogy távol tartotta magát a plébános úr a parlament elnökétől, mikor a faluházat avatták – értelmezi a képet Balga Ferencné.
Hivatalában Balga József polgármester felidézi, hogy annak idején az Index munkatársa beállított hozzá, megmutatta a levelet, amelyben minden eset név szerint szerepelt. Balga állítja, a levélíró aláírását elfelejtette keresni. Úgy véli a polgármester, hogy a levélből kiinduló cikk több helyütt ferdít vagy pontatlan. Ha előre látta volna, mi fog megjelenni, nem vállalta volna az „epizódszerepet”. A Szili Katalin-ügy sem úgy volt, ahogy az újságíró az ő szájába adta. A plébános nem tartotta magát távol az eseménytől – ám a falunapi szentmise kezdetén nem köszöntötte a tekintélyes vendéget.
– Nem annyira azt sérelmezem – mondja a polgármester –, hogy olykor nehéz a plébános úrral együttműködni, például idén, talán megbántottságból, nem akar szentmisét tartani a falunapon… Azt nehéz feldolgoznom, hogy a tavalyi falunapi mise elején nem szólt a magas rangú közjogi méltóság jelenlétéről. A parlament elnök asszonyát pártállásától függetlenül köszönteni kellett volna! Mivel ez nem történt meg, házigazdaként én maradtam szégyenben. Megjegyzem, az atya annak idején, a millenniumi zászlóátadáskor név szerint köszöntötte Németh Zsolt akkori államtitkárt. Tehát különbségtétel mégiscsak történt.
Szóval a dejtári plébános nem szőtte bele a liturgiába annak a politikusnak a nevét, akinek pártja egyházellenes kirohanásairól is jól ismert, s amely pártnak ő az elnökhelyettese – íme, ami valóban felróható Horváth Józsefnek. Gréczi László hozzáfűzi:
– Annál, hogy „Az Úr legyen veletek!”, nincs szebb köszöntés a világon.
origo.hu
Egészen elképesztő dolog derült ki Sztálinról, a hidegvérű diktátorról
