Az afganisztáni demokrácia ébredése

Ma afgánok milliói járulnak az urnák elé, hogy megválasszák elnöküket a következő öt évre. Az egy hónapos kampányt és a több hónapon át tartó tervezést követően 18 jelölt közül választhatnak az afgánok – azok is, akik ebben a hegyes-völgyes országban élnek és azok is, akik a szomszédos Pakisztánba és Iránba menekültek. Történelmük során először fognak az afgánok titkos szavazással és a nemzetközi közösség teljes támogatásával nemzeti vezetőt választani.
Négy évvel ezelőtt egy ilyen helyzetről jószerivel álmodni sem lehetett. A tálibok szilárdan kezükben tartották a hatalmat Afganisztánban, és nem tűrtek el semmiféle ellenzéket vagy eltérő véleményt. Lábbal tiporták az emberi jogokat, a nők jogai gyakorlatilag nem léteztek. A gyerekek nem tanulhattak szabadon, a nőket és kislányokat pedig otthonukba száműzték. A befektetések – a gazdaságban, az alapvető infrastruktúrában, az oktatásban és az egészségügyben – megfeneklettek.
Mára a tálibok eltűntek, az afgán nép pedig egy új nap hajnala előtt áll. Kemény munkájuknak és az ENSZ-től, több mint négy tucat országtól és Afganisztán barátaitól kapott célzott támogatásnak köszönhetően az afgán nép maga fogja politikai sorsát alakítani. Az afgánok az országban felállított több mint 4900 szavazóhelyen adhatják le voksukat. A tartományi hatóságok meghallgatják a panaszokat, ha a választók bármilyen rendellenességet észlelnek. Sok szavazóhelyen lesznek nemzetközi és hazai megfigyelők. A szavazatokat az elnökjelöltek képviselői és a média jelenlétében fogják összeszámlálni a szavazatszámláló központokban. A számokat az ideiglenes választási bizottság összesíti, és ez hozza nyilvánosságra a végső eredményt.
Ezek a választások, melyek rendkívül fontosak, egy jelenleg is tartó, visszafordíthatatlan folyamat részei. Az elmúlt két és fél év során az afgánok összefogtak azért, hogy a bonni egyezmény értelmében alakítsák politikai sorsukat, átmeneti kormányt alakítottak a szükséghelyzetben összehívott loja dzsirga segítségével, és elfogadtak egy előremutató és progresszív alkotmányt az alkotmányozó loja dzsirgával. Jövő tavasszal újabb fontos lépésre kerül sor: parlamenti választások lesznek, majd feláll a parlament, és tovább folytatódik a helyi intézmények megerősítése és az állampolgárrá nevelés elmélyítése. Mindezek a lépések a demokrácia konszolidációját jelentik.
Az afgán kormány, a nemzetközi közösség segítségével, helyi szinten már megkezdte az alulról építkező demokrácia megerősítését. Vezetőik bátorítják a pezsgő, életképes önkormányzati rendszert létrehozó falusi és körzeti tanácsok megszerveződését, amely alapra az afgánok felépíthetik mérsékelt, stabil, demokratikus államukat és társadalmukat. Ezek és más erőfeszítések a tanácsok és a konszenzus révén a helyi szinten gyakorolt hatalom erős afgán hagyományaiból merítenek.
Időbe fog telni azoknak a politikai intézményeknek a kiépítése, amelyek a modernizálódó államhoz, valamint ahhoz szükségesek, hogy a következő nemzedéknek megtanítsák a politikai önrendelkezés, a jó kormányzás és az erős demokrácia szokásait. Ám Afganisztán már rendelkezik az e folyamat működéséhez legfontosabb összetevővel: az évtizedekig tartó háború és pusztítás után ez a nép eltökélt abban, hogy felépíti a demokráciát, és hogy maguk kormányozzák magukat. Afgánok millióinak szándéka, hogy hosszas gyaloglás után elérjék a szavazóhelyiségeket, türelmesen sorba álljanak, és dacoljanak a tálibokkal és másokkal, akik halállal fenyegetik őket, mert önkormányzatot akarnak – nos, mindez a politikai önrendelkezés legalapvetőbb formája.
Amikor a tálibok megtámadták a választáson dolgozókat, az afgánok válaszoltak erre a támadásra, és azonnal elfogták a tetteseket. Amikor a felkelők eltérítettek egy autóbuszt, és legyilkolták azokat az afgánokat, akik feliratkoztak szavazni, az afgánok válaszoltak – és rekordnagyságú tömegekben iratkoztak fel szavazni. Amikor az afgán kormány felkérte a nemzetközi közösséget, hogy az ország veszélyesebb területein növelje a biztonságot, és így javítsa a választások légkörét, a nemzetközi közösség teljesítette ezt a kérést. Az ilyen bátorságot elismerni és támogatni kell, és az Egyesült Államok és a nemzetközi közösség más tagjai ezt teszik. A koalíciós csapatokban több mint 18 ezer, a NATO-csapatokban pedig csaknem kilencezer katona van Afganisztánban, és további csapatok állnak készenlétben szükség esetére. Az ENSZ, a nem kormányzati szervezetek és mások is nagylelkű adományokkal támogatták a regisztrációt és a szavazás lefolytatását. Áprilisban Berlinben és az idei ENSZ-közgyűlésen a nemzetközi közösség vezetői megerősítették szilárd elkötelezettségüket Afganisztán népe iránt.
Mint azt Bush elnök hangsúlyozta, a szabadság legdrágább kincsei – a tolerancia, a jogállamiság és az emberi jogok védelme – hozzák létre a sikeres társadalmakat világszerte. Afganisztánban az Amerikai Egyesült Államok támogatja a civil kormányzást, a bonni folyamatot, a biztonság erősítését célzó kezdeményezéseket, és megteremti az alapot a következő nemzedék oktatásához. Ha mi és Afganisztán más barátai is elkötelezettek maradunk e stratégia mellett, Afganisztán mérsékelt és demokratikus társadalommá fog fejlődni, amely hű iszlám gyökereihez, és egyben kitartó szövetséges a terrorizmus elleni harcban.

A szerző az Amerikai Egyesült Államok külügyminisztere