Betiltották a protestánsok felvonulását Portadownban

Ami számunkra egy könnyed kis séta, az Észak-Írországban egy feloldhatatlan, történelemmel sújtott, halálos következményekkel fenyegető patthelyzet. Egy maroknyi csoport a templomból végig akar masírozni a főúton, a helyi lakosság pedig második hete az utcán tiltakozik a provokáció ellen, visszaforgatva az idő kerekét. Az északír főminiszter végül beszüntette az áldatlan helyzetet, és betiltotta a narancsosok felvonulását.

Fotó: CONOR MCCAUGHLEY Forrás: ANADOLU

Múlt szombaton – minthogy hétvége volt – már népünnepélyjelleget öltött az állóháború. A katolikus nacionalisták között feltűnt korunk legismertebb és legnépszerűbb aktivista-politikus zenei trió­ja, a Kneecap is.

 Ez a formáció nekünk, magyaroknak is ismerős lehet, a három fia­talembert nyílt Hamász- és Hezbollah-pártiságuk, Izrael-ellenes hergelésük miatt az Orbán Viktor vezette kormány tavaly nyáron kitiltotta Magyarországról, a fiúk így harsogva gyalázták minden fórumon a magyar kabinetet.

Mivel ők követik atyáik hagyomá­nyait, viszonylag egyszerű a világképük: Izrael rossz, a palesztinok jók. A britek haljanak meg, az írek éljenek. Minden helyzetben ütnek, akár szóval, akár ököllel. Természetesen rettentő népszerűek a fiatalok körében, így ha ők megjelennek valahol, az azonnal hírértékű. 

Palesztin zászló Portadownban. Fotó: CONOR MCCAUGHLEY / ANADOLU

Az északír viszályban a felek már rég azonosították magukat más konfliktus tagjai­val. Az írek önmagukat az elnyomott palesztinok lelki társaiként fogadták el, a britek pedig az elnyomó izraeliek helyi megfelelői. A békefalakon – amelyek a közösségeket elválasztják egymástól – rengeteg az ilyen értelmű felirat és festmény. 

Az északír viccek is ilyen témákat feszegetnek.

Emellett sokat jelentett a múlt évszázad második felében a hidegháború, amikor a britek és az izraeliek egyértelműen a kapitalista tömb tagjai voltak, az ellenük harcolók pedig megtalálták a munkásosztály vörös ideológiáját. Vagyis az Ír Köztársasági Hadsereg tagjai között nagyon sok volt a kommunista, akik erős nacionalisták és vörösök voltak egy személyben, a protestáns militáns szervezetek tagjai pedig királyhűek és Izrael-pártiak lettek.

Palesztina mindent visz

A jelenlegi időszakban a palesztin ügy teljesen elveszítette a valódi probléma lényegét, olyanok vonulnak utcára a palesztinok érdekében, akik szinte semmit sem tudnak az ottani valóságról. A palesztin–izraeli szembenállás átalakult azzá, hogy az izraeliek a nagytőke, a fennálló rend, a katonai hatalom képviselői, míg a palesztinok az egyszerű emberek, akik szenvednek a másik fél terrorja alatt. De azért a víz az úr, így a tüntetők minden erőszakos akciót felmentenek, jogosnak éreznek, a 2023. októberi, óriási és borzasztó véres terrortámadás-sorozatot is reakcióként fogják fel, amelyért Portadown utcáin is tüntetni érdemes. Viszonylag könnyű dolguk van, Londonban, New Yorkban vagy Berlinben könnyebb aktivistáskodni, mint Izraelben, ahol pillanatok alatt felszámolják a tiltakozó megmozdulásokat.

De az is igaz, hogy a sajtóban is könnyebben keretezik az olyan tüntetéseket, ahol megjelennek a palesztin zászlók, teljesen elhalványítva, min is mentek keresztül Portadown lakói az elmúlt fél évszázadban. A mostani szembenállás egyben azt is jelenti, hogy az 1998-as nagypénteki megállapodás ugyan kényszerű kiegyezést hozott, de a valódi béke nem született meg, talán nem is fog soha. A két közösség közötti szembenállás mögött mélyebbek az okok, és még egy emberöltőnyi békét követően is bármikor visszatérhetnek a harcos napok. 

A béke vagy te, sport! Az Egyesült Királyság és Írország közötti problémás múlt nagyon látványosan megmutatkozik a különböző sporteseményeken való részvételben. Az olimpiákon Team GB néven lép pályára Nagy-Britannia válogatottja, amelyben angol, skót és walesi sportolók szerepelnek. Állandó gondot okoz a futballválogatott összeállítása, hiszen a futball világában külön-külön szövetségek irányítják az államszövetség labdarúgását, az olimpiai tornán viszont egy csapatban indulnak. A Team GB a 2012-es londoni olimpián 13 angol és 5 walesi játékost nevezett a keretbe, skót és északír futballisták nem kaptak szerepet. Az olimpián Észak-Írország nem indul, az ottani sportolók választhatnak Írország vagy a Team GB között. Az egyéb versenyeken az úszók, a teniszezők, kosarasok, bokszolók és más sportágak képviselőinek is megvan ez a választási lehetősége. Külön kategóriát jelentenek azok a sportok, amelyeken az Ír-szigetet egyesítették, vagyis az északírek egy válogatottban vannak az Ír Köztársaság játékosaival. Ennek leghíresebb sportága a rögbi, az egyesített sziget játékosainak mezén az Ireland felirat olvasható. A brit sportéletben igencsak fontos Nemzetközösségi Játékokon a különböző országok külön-külön indulnak, itt azonban Anglia húzza a rövidebbet, ugyanis ez az egyetlen „ország”, amelynek nincs hivatalosan elfogadott himnusza, míg a többieknek igen. Az angol csapat 2010 óta a Jerusalem című dalt énekli a Nemzetközösségi Játékokon győzelmi himnuszként.

Borítókép: A Garvaghy Road nem fordul vissza - áll a molinón (Fotó: CONOR MCCAUGHLEY)